Nincs két egyforma ízű, állagú stifolder (galéria)

 Két év után újra megrendezték a fekedi Stifolder Fesztivált, melyre fotós kollégámmal, Laufer Lászlóval mentünk el szombaton. Időnk még volt, mivel a fő attrakció, a stifolderkóstoló délután két órakor kezdődött, így egy kis kitérőt tettünk Kozármislenybe, amely az egyike volt azon városoknak, amelyek csatlakoztak a Kárpát-medencei Csoóri Sándor Népművészeti Fesztiválhoz. Mikor odaértünk, épp elindult a helyi Józsa Gergely Néptánccsoport által vezetett színes, zenés-táncos forgatag a református templomtól a Művelődési Központhoz, ahol rengeteg táncos, zenés programmal folytatódott a fesztivál. 

Amint a menet elvonult, folytattuk utunkat Fekedre. Mikor a faluhoz értünk, épp arról mesélt a kollégám, hogy a korábbi években alig lehetett parkolóhelyet találni, annyian érkeztek a fesztiválra. Most úgy tűnt, a nagy tömeg elmarad. A faluba menet megcsodáltuk a szebbnél szebb takaros házakat, portákat, nem is lepődtünk meg, hogy a baranyai települést sokan úgy tartják számon, mint a magyarországi német építészet gyöngyszeme. 

A település központjában már érződött, lassan beindul a fesztivál. Fokozatosan érkezett a vendégsereg, mikor a kóstolós sátor közelében összefutottunk a polgármesterrel, Tillmann Péterrel. Mint megtudtuk tőle, 2010 előtt többen összeültek és gondolkodtak azon, milyen gasztrorendezvényt szervezzenek. A környéken már volt halászlé-, kakaspörkölt-, csirkepaprikás-, rétesfesztivál, így jött az ötlet, mivel az őshaza Fulda, és a stifolder onnan ered, Fekeden pedig legyen Stifolder Fesztivál. 

Minden évben a rendezvény egyik csúcspontja a benevezett stifolderek versenye. Kezdetekben csak a környékről neveztek, majd az ország távolabbi pontjáról is érkeztek stifolderek. Volt olyan év, amikor a győztes nem is nevezett. Egy ismerősének adott ajándékba egy rúd saját készítésű stifoldert, amit az ő tudta nélkül beneveztek a versenyre. 
Már Ausztriába tartott a stifolder készítője, mikor csörgött a telefonja, hogy ő nyerte el a fődíjat. Két órakor kinyitották a kóstolós sátrat, ahol addigra már hosszú sor állt. – Régi álmunk volt a férjemmel, hogy eljöjjünk – említette egy középkorú tolnai nő, aki előttünk állt a kóstolóasztalnál. Az egyik falatkánál elmondta, ő úgy látja, nincs két egyforma stifolder.