Miért tűnnek el a térképről a magyarországi települések? (videók)

A megszűnő falvak haláltusáját bemutató tárlat egy nemzetközi, európai projekt keretén érkezett Pécsre, a jelenség ugyanis szerte az világon jellemző. A kiállítássorozat Közép-Európa tájainak eltűnt, illetve kihalóban lévő településeiből mutat be huszonhármat. Az előkészítés során számos kutató látogatta meg az érintett falvakat vagy azok helyét, ahol az egykori lakosokkal való beszélgetés során gyűjtöttek össze érzékletes történeteket, helyi tárgyakat, fényképeket. A jelenkori képek 2024 tavaszán, több ezer kilométeres út során készültek. Az adatgyűjtés során hangfelvételeket is készítettek a falvakban, a „csendet”, pontosabban a kihalt településeken megfigyelhető hanghatásokat rögzítve, ezeket hallhatjuk a kiállítóteremben.

A pécsi kiállításon a Tolna megyei Dolina, a baranyai Korpád és Gyűrűfű, az észak-magyarországi Derenk és a vajdasági Terján történeteit mutatják be kreatív vizuális megoldásokkal, tárgyi emlékekkel, különleges visszaemlékezésekkel tarkítva.

Az itt látható tárlat alapját képező adatgyűjtést egy újvidéki történész kutató, a Pécsi Tudományegyetem kutatói és a budapesti Néprajzi Múzeum munkatársa végezték.

A pusztuló falvak helyenként új életre keltek, máshol örökre eltűntek

Dolina hanyatlása 1946-ban, a németek egy részének kitelepítésével kezdődött. Később átmenetileg újra benépesült a falu, ám szilárd út hiánya miatt folyamatosan költöztek el lakói, az utolsók 1974-ben álltak tovább, a település helyét felszántották. Dolina neve 2022-ben, a kápolna harangjának megtalálásával, amelyet egy kút mélyére rejtettek, került ismét a köztudatba.

Korpádot nem fejlesztendő település címén hagyták sorsára a hetvenes években. Helyét ma erdő takarja, a házak eltűntek, az emberi életről már csak gondozatlan gyümölcsfák tanúskodnak. A kiállítás Ravasz Csaba, Korpád egykori lakójának beszámolóját dolgozza fel. Láthatunk ízelítőt is abból, ami a faluból maradt: a település területét régészek, hallgatók és fémkereskedők segítségével, fémdetektorokkal kutatták át. Az egykori életet jelzik a bemutatott cipők, tubusok, lábosok, cserepek és üvegek maradványai is.

Hasonlóképp az 1970-es évek településpolitkai döntései okán szűnt meg Gyűrűfű, melynek pusztulása gyakori témává vált a korabeli sajtóban, többek között a Dunántúli Naplóban is. Gyűrűfű azonban új lakókkal telt meg, ökofaluként született újra – erről is mesél a kiállítás.

A lengyel (gorál) kisebbség által lakott Derenk az első világháború után vált határfaluvá, elveszítve hagyományos kulturális és gazdasági kapcsolatait. A második világháború alatt vadrezervátummá alakították a területet, ezért a lakosokat kitelepítették a faluból. A falu ma a magyarországi lengyel kisebbség fontos emlékhelye.

Az „Atlantisz. Kis világok” kiállítássorozat Romániában, Szerbiában, Horvátországban és Szlovéniában folytatódik majd, a helyi, pusztuló településeket bemutatva.

Miért szűnnek meg az európai falvak?

 A háborúk és azokhoz kapcsolódó menekültmozgalmak, kitelepítések következtében sok település tűnik el, főként ott, ahol új államhatárok jönnek létre, mert a határmenti régiók hagyományos kereskedelmi és gazdasági kapcsolatai megszűnnek, és bizonytalanná válik a biztonsági helyzet. Emellett a kisebb települések lakossága gyakran a városok jobb életkörülményei miatt fogyatkozik, különösen akkor, ha hiányzik a megfelelő társadalmi képviselet és politikai akarat. Ipari nagyprojektek is gyakran vezetnek a falvak elnéptelenedéséhez, mivel a lakosságot gyakran erőszakkal telepítik ki. Végül a klímaváltozással járó szélsőséges időjárási jelenségek, mint például az árvizek és földcsuszamlások, szintén sokakat kényszerítenek otthonuk elhagyására.