PEN, különleges szemszögből: egy zenész fesztiválja

Sosem voltam igazán nagyon fesztiválozó. Sokkal közelebb álltak a klubkoncertek, illetve az ingyenes városi rendezvények zenés fellépőinek előadása. Aztán nyertem egy fesztiválbérletet, megtapasztaltam milyen igazi fesztiválozónak lenni. Ekkor sosem gondoltam volna azt, hogy a PEN lesz a századik alkalom, hogy az én előadásomat élvezhetik a fesztiválozók.

Fontossá vált a PEN

Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna azt, hogy a Pécsi Egyetemi Napok különleges jubileumi koncertem lesz, hiszen jómagam és a Kacaj zenekar századik alkalommal léphettünk fel koncertszínpadon. Azt sem gondoltam volna, hogy nekem egyszer előfordul az életemben, nem hogy száz. Ilyen izgalommal vártuk, ez a terveinken is látszódott, hiszen jubileumi pólókat és vászontáskákat csináltattunk, hogy ünnepélyesebb legyen a századik.

A szervezők egy hónappal a fesztivál előtt már elkezdték a promóciós anyagokat osztogatni. Előtte néhány időpontbeli problémát kellett velük lebeszélnünk, az egyik tagunknak máshol volt fellépése, így a lehető legkésőbb szerettünk volna fellépni, így lett a csütörtök este fél 12 a mienk.

A koncert napján

Ha valami problémák nélkül zajlik, az nagyon kényelmes. De a lehető legjobb lelki állapotban kell egy ilyen fesztiválra érkezni, mivel sok a fellépő, gyorsan váltjuk egymást a színpadon, a háttérmunkában részt vevők pedig lehet, sokadik napjukon foglalkoznak velünk. Érdemes nagyon rugalmasan kezelni minden helyzetet, inkább a megoldást kell keresni minden helyzettel kapcsolatban, nem pedig fennakadni valamin.

Este tíz órakor érkeztünk, a biztonsági szolgálat dolgozói készségesen mutatták meg, merre haladjunk a kisbuszunkkal, hol tudjuk azt leparkolni. Papíron ekkor kezdtünk volna el kipakolni a felszerelésünket, de erre nem volt még lehetőségünk, kérték a fesztivál emberei, legyünk türelemmel. Elfoglaltuk ezért a backstage-ünket, ami egy jól elkülönített, nagyobb helyiségben lett kialakítva az este fellépőinek. Egy este mindenkinek egy elkülönített része volt, ahol a fesztivál poharai, hűtött italok és pizza fogadott minket.  

Az előttünk fellépő Elefánt koncertje alatt mi már a dobfelszerelést elkezdtük építeni, előkészíteni a többi felszerelésünket. Amint vége lett a koncertnek, betolták azt a guruló színpadelemet, amire kipakoltuk zeneeszközeinket. Meglepően hűvös volt, de a színpad elég teret biztosított arra, hogy folyamatosan mozgásban legyünk és ne fázzunk. A kényelmes pakolás mellett gond nélkül tudtunk egy próbát tartani, minden működött. A színpadmester felel az idők betartásáért, jelezte, hogy papíron kezdenünk kell, úgyhogy gyorsan lejöttünk, majd vissza. Egy órán át tartott az előadásunk, ami szívmelengetően telt el. Sokan voltak, remek hangulat volt a nézők között is, amit éreztünk.

A koncert után nem siettetett senki, nyugalomban tudtuk megélni, hogy túl vagyunk száz koncerten. Fontosnak gondoltuk azt, hogy Pécsen, hazai pályán élhettük ezt meg. Ha nincsen ez a pécsi zenei közeg, a zenekarunk sem lenne. Részben ennek a közegnek a támogatása miatt is fontos ez a fesztivál, pécsi zenészeknek rengeteget tud jelenteni, ha ott játszhat, ahonnan elindult.