Nem engedtek a bérleti díjból, ezért inkább bezárt a 100 Éves

Ha közel akarunk járni a várostörténeti igazsághoz, akkor a 100 Éves borozó egy kocsma volt. A II. világháború előtt Magyar Korona fogadó néven is ismertnek számított a környéken. 

A világégés végeztével a korona szó nem számított a rendszer számára baráti kifejezésnek. Mivel azonban nagyon régen fogadta a vendégeket, hát rajta maradt a 100 Éves név, rövidebben, a 100-as. Sok-sok változást kibírt, mondhatni túlélt, de immár évek óta tetszhalott állapotában várja sorsának alakulását. 

Abban az időben, amikor utoljára volt nyitva, a bérleti díj hozzávetőlegesen 180 00 forint volt, de annyit már képtelenség lett volna belőle kitermelni. Ahhoz jött hozzá a fogyasztott termékek beszerzési ára, a rezsiköltség, meg az alkalmazottak bére, vele a járulékai. 

A haszonkulcs 50 százalék körül mozgott, vagyis, ha a kötelező penzumot lerótta a bérlő, akkor az összegnek megfelelő alap árral együtt már 360 000 ezernél állt a számláló. 

A dolgozók bére, az adóforintok, meg a főnök pénze együtt viszont bőven túl volt az 500 000 forinton. Erre rakódott rá minden közüzemi összeg, a fűtés, a villany, a víz, lehetne még sorolni. 
A bérbeadó – Pécs városának cége – azonban nem engedett egy fillért sem. Összesítve, minden összeadva, havi 1 000 000 milliót meg lehetetlen lett volna kihozni az üzletből. 

Maradt tehát a sárgaréz lakat, meg egy záró vas. Igaz, előtte a régi, sokat látott, de azért még jó állapotban lévő berendezést széthordták, teljesen legális keretek között. Az új, feltételezett vállalkozónak rengeteget kellett volna áldoznia az egységre, ha újra ki szerette volna nyitni azt, bármilyen arculattal is. 

Ám gyakorlatilag senki sem törte magát, mert nem tűnt az egykori italbolt megfelelően zsíros falatnak. 
Helyette jutott tehát a színtiszta, racionális matematika. Az elmúlt 54 hónap alatt nulla (pontosan 0) forint folyt be a megyeszékhely megfelelő pénztárába, ebből a meg nem hosszabbított szerződésből. Az ugyebár, felszorozva már 9 360 000 jó magyar forint, ha egy cseppnyi emelés sem lett volna benne, időarányosan. 

De ne feledjük, ez csupán egyetlen példa! 

A bérleménnyel kapcsolatos kérdéseinket elküldtük Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalába, a sajtóügyekért felelős személyeknek. Onnan azonban eddig válasz nem érkezett. Ha mégis írnának levelet, akkor azt közöljük olvasóinkkal. 

Embert is öltek a szállóban 

A Magyar Korona fogadó egész épületét tekintve igazán híres ingatlanról ejthetünk szót. A házban, állítólag átutazóban megszállt Petőfi Sándor költő is. Ezt Tüskés Tibor irodalmár említette meg egyik írásában, de valós bizonyítékot rá a szerző nem szolgáltatott. Az viszont tény, miszerint az 1900-as évek elején ott élt kényelmes körülmények között a város leggazdagabb piaci kofája. Akit a semmirekellő veje erősen ittas állapotban szörnyű módon megölt. A szállóban egykoron, jellemzően leginkább átutazók, vásározók, marhakereskedők foglaltak maguknak szobát hosszabb-rövidebb időre.