Ódon falak, amelyek számos titkot őrizhetnek

Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás – énekelte Nagy Feró a Beatricéből. A rendszerváltáskor a kikapcsolódás, a szórakozás összekapcsolódott a kocsmába, borozóba járással. Ezt a Beatrice is tudhatta, hisz dala így folytatódott: A kocsmában, ott van a nagy élet...
A 70-es, a 80-as és a 90-es években Pécsen nem volt olyan italmérő, ami üresen állt volna, főleg fizetésnapkor. Az idő tovaszállt és a régi borozók, kocsmák varázsa elillant. Egymás után zártak be a régi pécsi nagy társaságokat vonzó italozók, szórakozóhelyek. Lakat került a Papucs borozóra, amit a Pécsi Egyházmegye felújított a Rózsakerttel együtt.

 Bezárt a 100 éves, a Dante Kávézó, a Csillag, a Barna vendéglő és söröző, a Joe´s Pub, a Blues kocsma, és még hosszasan lehetne sorolni. A bezárás hírére a törzsvendégek még egyszer visszatértek a régi helyszínekre, ahol felelevenítették a régmúltat, a vicces, és néha szomorú történeteket.
Mi vezetett a régi törzshelyek vesztéhez? Több okot is fel lehet sorolni. Volt, hogy a tulajdonos már nem adta ki bérlőknek, mert más volt az elképzelése az ingatlanjával. Volt, hogy a borozó, söröző tulajdonosának lett elege a korábbi munkájából, vagy a fránya anyagiak szóltak közbe. Talán még egy ok lehetséges, a magyar ember már kevesebb alkoholt fogyaszt, de ezt a statisztika nem igazán támasztja alá. Egy biztos, a múlt sok mindent megszépít, így a régi borozók, kocsmák hangulatát is.