Tovább él, de átalakult a húsvéti locsolás hagyománya

A víznek éltető szerepe volt, és van. Tavasszal, mikor a magokat elültetjük, rögtön vízre van szükségük, hogy a magok megfoganjanak, kikeljenek. A víz így a tavaszi újjáéledést jelképezi, azt az éltetőerőt, amitől a természet kizöldül, virágzik. A víz ezért a termékenység szimbóluma, ami a húsvéti locsolásnál is megjelenik.

A lányok, asszonyok egyik fő ékköve a haj és az arc. A locsolásnál is főleg a nők, lányok hajára és arcára kerül a legtöbb víz, hogy a haj még szebb legyen, az arc pedig a hosszú fagyos tél után pedig kipirosodjon, kiviruljon, vagyis életerőt adjon a meglocsoltnak. 

Régen szokás volt, hogy a legények a falvakban a kútnál locsolták meg a fiatal leányzókat, de ez ma már csak a régi időket visszaidéző, a hagyományokat bemutató locsolásnál látható egy-két településen, például Baranyában, Zengővárkonyban. A mai világban inkább az jellemző, hogy az apukák kisebb gyermekeikkel, fiaikkal meglátogatják a közelben élő szüleiket, testvéreiket, rokonaikat, vagyis inkább családi összejövetelként írható le a húsvéti locsolás, aminek köszönhetően a családi, rokoni kötelék húsvétkor tovább erősödik.

Egy biztosan kijelenthető, a húsvéti locsolás szokása továbbra is megmaradt, igaz kisebb átalakulással. A vödör vizet felváltotta a kölni, de egy jelentős részében nem történt változás: a víznek, vagyis esetünkben a kölnivíznek megmaradt az éltető szerepe.