Folytatódott a bólyi hagyomány, idén is megnyíltak a pincék a vendégek előtt

A bólyi Emmausz-járás több mint száz évre visszanyúló, bibliai gyökerű, német nemzetiséghez kapcsolódó szokás, amely a mai napig aktívan él a baranyai kisvárosban, említette meg lapunknak Burján István, a pécsi néprajzi múzeum osztályvezetője. 

A bibliai történet szerint Jézus keresztre feszítése után a tanítványai szétszéledtek. Két tanítványa Emmauszba tartott, mikor csatlakozott hozzájuk egy harmadik vándor. Amint a városba értek, betértek egy vendéglőbe, ahol a tanítványokhoz csatlakozó idegen megáldotta a kenyeret és a bort. Ekkor a két tanítványok ráébredtek, hogy az aki hozzájuk csatlakozott, nem lehet más, mint maga Jézus, aki megígérte nekik, hogy feltámad halottaiból.

A bólyi Emmausz-járást úgy írhatjuk le, hogy ilyenkor a pincék megnyílnak, a borosgazdák megvendégelik a hozzájuk betérőket, sonkával, kenyérrel, édességgel, illetve a sváb pekeskiflivel.

– magyarázta el a hagyomány jelentőségét egy bólyi férfi. A hagyományhoz annyit tett hozzá, hogy mikor a svábokat, a bólyiakat is, kitelepítették Magyarországról és helyükre 1945 után a mostani Szlovákia területéről szintén elhagyni kényszerült felvidéki magyarokat telepítettek, ők a hagyományt tovább ápolták. Így elmodnhatjuk, a bólyi Emmausz-járást a szocialista rendszer sem tudta megállítani, az ment a saját útján.

Az idei járásnak kedvezett az időjárás is, mivel szombaton és vasárnap borús, esős idő volt, de húsvéthétfőre kisütött a nap, hogy a sugarai felmelegítsék az embert, és örömmel töltsék meg a látogatók szívét.