2024.01.24. 11:30
A templomépítő Virág Ferencet sem kímélte a kommunista propaganda
Virág Ferenc 1926 és 1958 között volt a pécsi püspök – a történelem egyik legsötétebb időszakában kellett helytálljon. Ifjúkorában verseket írt, az emlékezet műpártoló, templomépítő, szerzetesrendeket telepítő vezetőként őrzi. A 2010-es években újították fel egykori szülőházát és lakóházát, 1945-ben mondott imádsága ma is olvasható a pécsi Belvárosi templomban. Élete utolsó éveiben azonban a sokak által szeretett egyházfő sem menekülhetett a kommunisták gyűlöletétől.
A Bonyhádon 1869-ben napvilágot látott Virág Ferenc tollából 24 éves korában jelent meg édesanyjának ajánlott, keménykötésű verseskötete Hajnal címmel. Azonban azt követően, hogy elvégezte a teológiai tanulmányait Pécsen, s pappá szentelték, nyomtatásban több verse nem jelent meg: lemondott erről, s inkább az egyházi szolgálatot helyezte előtérbe. Művészetszeretete azonban nem múlt el, 1955-ben a politikai szócső szerepen már túllépni kívánó, szellemi megújulás irányába mutató Dunántúl irodalmi folyóiratnak száz forintot küldött a „folyóirat legutóbbi számában olvasott szép versekért”.
Közel harminc templomot építtetett
Az egyházfő tevékenységének első évtizedeiben nagy építkező munkálatokat indított. Szerzetesrendeket hívott az egyházmegyébe, köztük a Sarutlan Karmelitákat, s nekik adta a Mindenszentek templomát és a mellette lévő területet. 1934-ben kormányzása alatt indult újra Pécsen a pálosok tevékenysége, megépült a máig hozzájuk kötődő Szent Imre templom. Felépült a Szent István, a gyárvárosi, a kertvárosi és a Pius (Jézus Szíve) templom is, Komlón a plébániatemplom és Mohácson a Fogadalmi templom.
1943-ban Esztergár Lajos polgármester kezdeményezésére, a város főterén szentmisében Jézus Szíve oltalmába ajánlották Pécset és lakóit. 1954-ben az egyházi szeretetszolgálatnak adta a püspökszentlászlói kastélyt, s a vérzivataros időkben sem szűnt meg a katolikus hitet továbbadni.
A kommunisták ellenséget láttak benne
A kommunista propaganda egyháziak elleni gyűlölete utolérte a pártérdekek szolgálatát elutasító püspököt is. Korabeli írások tanúsítják, hogy a már jelentésében is paradox „békeharc” álcája alatt minden, a rendszert nem kiszolgáló személyben, főleg, ha az illető még püspök is volt, ellenséget láttak, s ezt közvetítették a közvélemény felé. Egy példa erre 1950-ből idézhető, amikor Virág Ferenc egy mondvacsinált kommunista „békenyilatkozatot” nem írt alá: egy fél oldalas cikkben elemezte az akkor szintén kommunista befolyás alá került Dunántúli Napló névtelen írója, miért nem véletlen az, hogy „Virág Ferenc püspök úr ismételten megtagadja a békefelhívás aláírását”. „Mint ahogy az sem véletlen, hogy az egész püspöki kar megtagadta ezt. Ma már bizonyossá vált, hogy ők a háború püspökei, az imperialisták ügynökei, akik már nem tudják leplezni ádáz gyűlöletüket a dolgozó, békét akaró néppel szemben” – ilyen sorok mindennaposak voltak akkoriban az egész magyar sajtóban.
A rendszerváltás után elismerték érdemeit
A rendszerváltás utáni évtizedekben szerencsére Virág Ferenc megítélése is helyreállt, az életében köztiszteletnek örvendő egyházfő emlékét azóta több helyszínen is őrzik. Bonyhádon 2016-ban újult meg szülőháza és a rajta elhelyezett emléktábla a Pór Apát Alapítvány jóvoltából. 2015-ben ünnepélyes keretek között, felújított állapotban kapta vissza az egyházmegye Virág egykori, a Magtár épületével szemközti lakóházát. Ennek hátterében az Országgyűlés döntése áll, mely számos ingatlant adott újra egyházi tulajdonba. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. százmillió forint értékben újította fel a ma turisztikai irodaként működő épületet.
A Gyertyaszentelő Boldogasszony templom falán (Belvárosi templom, avagy Dzsámi) az oltár mellett olvasható Virág Ferenc felajánló imádsága Szűz Máriához, amelyet 1945-ben a Mária Szíve társulat 100 éves jubileumán mondott a templomban.
