„A férfiak a szívükben hordozzák a küldetést”

– A templomba járók túlnyomó többsége nő. Miért a férfiaktól várjuk az egyház megújítását?

– A férfiaknak speciális hivatásuk van az életben, a családban, a közösségben – mondta Felföldi László. – Hordozzák a szívükben ezt a küldetést, de valahogy eddig nem tudták megvalósítani. Ezek a találkozók arra jók, hogy együtt megtalálják, tudatosítsák a feladatukat, s aztán egyénileg éljék meg, bontakozzanak ki.

– Az ön találmánya a férfitalálkozó és az apa-fiú zarándoklat, vagy máshol is vannak hasonló kezdeményezések?

– A világban mindig felszínre bukkan az, amire szükség van. Többfelé működnek például férfiklubok, sokan érezzük, hogy valami valahol elcsúszott ezen a területen, és ezt orvosolnunk kell. Én csak csatlakozom ezekhez az út-, illetve megoldáskeresésekhez.

– Jó ötlet a férfiak és a nők elkülönítése?

– Szerintem nincs ezzel semmi probléma. Régen az adventi lelkigyakorlat, főleg vidéken, külön volt a nőknek és külön a férfiaknak. Nincs új a nap alatt, s ha a férfiak érzik ennek a fontosságát, ha örömmel jönnek, akkor komolyan kell vennünk, hogy szükség van ezekre a gondolat- és hivatásébresztő estékre.

– Itt most körülbelül százan voltak. A létszám máshol is a szekszárdihoz hasonló?

– A település nagyságától függ a résztvevők száma. A 140 ezer lakosú Pécsen nyilván jóval többen jönnek el, mint a nyolcezres Tamásiban. Ám a kevesektől is sok jó szolgálat származhat.

– A korosztály milyen? Fiatalok vannak?

– Kevés a fiatal, de összességében emelkedik a számuk. Az idősebbek tudják elhozni őket. Az elsődleges, nem titkolt cél az aktív korúak megszólítása.

– A megszólítás után mi a következő lépés? Mi az elvárás feléjük, mit tegyenek?

– Három feladat vár rájuk. Első és legfontosabb a saját családjuk: legyenek jelen, vezessék szeretettel a rájuk bízottakat. Második, hogy az egyházközségükben hozzanak létre férfiközösségeket. A harmadik pedig, hogy az egész egyházat erősítsék, szolgálják, gazdagítsák.

– A férfitalálkozókat nem templomokban, nem plébániákon tartják, hanem külső helyszíneken. A szekszárdi fórumokat például a Vármegyeházán. Ezzel az a cél, hogy azokat is hívják, vonzzák, akik nem hívők?

– Az egyház küldetése, hogy azokat is megszólítsa, akik nincsenek benne. Ez egy valóságos misszió. A sorrendiség azonban fontos! Először éljük meg jól, példamutató módon a magunk keresztény életét, s aztán következhet a mások megszólítása.

– Közeledik az advent. Felfogható ez is – a férfiak, családapák lelki tréningje – egyfajta adventnek, egyfajta előkészületnek?

– Mindenképpen. Ez is egy készület, egy feladatra figyelés, ráhangolódás, ami látható módon, a kezdés óta eltelt két év során egyre tudatosabbá, megéltebbé válik.

– Van valami terv, hogy milyen szintre kell fejlődni három-négy év alatt, hogy meddig kell szervezni a találkozókat? Vagy ezek tartanak az idők végezetéig?

– Szeretném, ha folyamatosan működnének ezek a csoportok, mint ahogy templomba is folyamatosan járunk, és a családi együttlétet se öt évre tervezzük, hanem egy életre. Ez az évi négy alkalom, egyelőre hét, aztán egyre több településen remélem, hogy hosszú távon megmarad.