Könnyen elveszíthetjük hazánkat, otthonunkat

Hagyományosan megemlékezést tartottak Pécs-Vasason elhelyezett Trianoni Emlékműnél, a vasasi templomban  a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából a Vasasi Szent Borbála Egyesület szervezéseben pénteken. A meghitt és bensőséges eseményen a Vasasi Bányász Fúvószenekar, a Szabolcs Fejedelem Hagyományőrző Íjász és Lovasíjász Egyesület, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Ifjúsági Tagozat is közreműködött.  Hoppál Péter parlamenti képviselő mellett Ruzsicsics Ferenc is felszólalt, valamint az eseményen – a korábbi évektől eltérően – megjelent Péterffy Attila pécsi polgármester is. 

Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Csomortányi István beszédében arról szólt, hogy a békediktátum nem hirtelen jött, hanem egy sok évtizedes folyamatnak volt az eredménye, mulasztásaink és a magyar állam meggyengítését célzó aknamunkának a vége. Példátlan a modernkori történelemben az, hogy egy nemzetet úgy daraboljanak fel, hogy a nemzet testének az egyharmada más államok fennhatósága alá kerüljön. Úgy, hogy azoknak az embereknek, azoknak a közösségeknek semmilyen védelmet nem biztosítanak – világított rá a trianoni döntés hátterére.

– A békediktátum úgy született meg, hogy semmilyen szempontot nem vettek figyelembe annak érdekében, hogy Magyarország működőképes maradjon, az összes határt úgy állapították meg, hogy azzal a szomszédos államoknak kedvezzenek. Hol vasútvonalak, hol ásványi kincsek, hol fontos regionális központok hovatartozása döntött és semmilyen körülmények között sem a nemzetiségi, a közösségi szempontok, vagy a népakarat – szögezte le az elnök.  

Mégis az egyetlen olyan, az I. világháborút túlélő nemzet a miénk amelyik elmondhatja, hogy az elvesztett nemzetrészei ma is léteznek, a határokon túl is hallunk magyar szót - fogalmazott, majd hozzátette: “Pécs is járhatott volna úgy, mint Nagyvárad, ahonnan érkeztem. 1920-ban a 90 ezres Nagyvárad 92 százaléka magyar volt, talán többen voltak magyarok, mint Pécsen. Nagyváradon ma a lakosság 20 százaléka magyar és mindössze 40 ezren vagyunk”.

Hozzátette: "Az eleink építettek egy várost, amelynek minden köve, minden épülete, minden utcája a magyar múlt öröksége, és egy tollvonással elveszítették. Száz éve küzdünk azért, hogy amit lehet megtartsunk, visszaszerezzünk, életben tartsunk. Ennyi múlhat azon, ha nem vagyunk elővigyázatosak és ez könnyen a következő időszakban is előfordulhat".  

– Ma is vannak, akik azt mondják, hogy nem kell önvédelem, nem kell hadsereg, majd az Európai Unió, az európai egyesült államok megoldja és a nagyhatalmak igazságosok lesznek. De ne legyenek illúzióink, amit mi magunk nem biztosítunk, amire mi magunk nem vigyázunk, azt elveszíthetjük. Láttuk, hogy ennek mi lett száz évvel ezelőtt a következménye  – közölte.  – Ha elmegyünk Kárpátaljára, Ukrajnába, akkor azt is láthatjuk, hogy olyan háborúba sodorták az országot, ami mindenkinek jó lehet, de semmiképpen sem jó az ukrán államnak, az ott élő magyaroknak.  

Felhívta a figyelmet arra is, hogy ha nem tanuljuk meg itt Közép-Európában élő népek, hogy nekünk sokkal nagyobb előnyt és biztonságot jelent az, hogy együtt tudunk működni, és ha továbbra is a 19. század és a 20. század mintáját követve egymás ellen dolgozunk, akkor ugyanaz lesz a sorsunk. Ma a Kárpát-medencének nincsen olyan térsége, ahol azt lehetne mondani, hogy a lakosságszám emelkedett, mindenütt csökkent a lélekszám. Ennek a tanulsága az kell legyen, hogy akkor leszünk az erősek, ha megbecsüljük egymást, egymásért dolgozunk, és semmit nem akarunk elvenni a másiktól – fejezte be.  

A beszédek után megkoszorúzták a Trianoni Emlékművet a templomkertben.