Újabb ötvenhatos ellenállók személyét sikerült kinyomozni

„Az 56-os kisbattyáni segítők és a komlói felkelők története” címmel tavaly ősszel lapunkban beszámoltunk a jánosipusztai vadászházból induló fölkelők harcáról. Ezeket összegezve a következők történtek ott: 1956. november 11-én a vadászházi csapat a Barna-kőnél zárta le a Magyaregregy–Zobák puszta utat és állította meg a támadó ávósokat. Éjszakára visszatértek szállásukra, amit este fél 10 körül az orosz nehéztüzérség lőni kezdett Hirdről. A 8-10 lövedék az erdőt tarolta le, a vadászház és a fölkelők sértetlenek maradtak és Kisvaszar felé elmenekültek.

Másnap éjszaka elmentek Komló-Somág tetőre Horváth József újságíró házához, aki korábban oldalkocsis motorkerékpárral szállította nekik az élelmet, miután „egy pécsi ismerőse arra kérte őt: „diákjaim éheznek kérem segíts!” Megmosakodtak, borotválkoztak és járművet szerettek volna kérni, hogy nyugatra meneküljenek a szabad világba. Jármű nem akadt, így gyalog indultak tovább a sötét éjszakába, s szó szerint láthatatlanná váltak. 
Czuczor Ferenc pedig tovább nyomozott, és mostanra kiderült, hogy az a bizonyos pécsi ismerős Harcos Ottó volt. Visszakanyarodva a történések elejére „1956. november 4-én a szovjet megszállás után Komlóról átjött az erdészházba egy szemüveges férfi, akit Tanár úrnak hívott mindenki.” Bors József kisbattyáni tanítót kereste, akit jól ismert.

Czuczor Ferenc, hogy megismerje a szemüveges Tanár úr személyét megszervezett egy találkozót gyerekkori ismerőseivel, akik részesei voltak a faluban történt 56-os eseményeknek. Ennek során Sebesi János elmondta hogyan verték meg a falu nemzetőreit az ávósok – az erdőben, hogy senki ne lássa. Schneider Ottó pedig átélte az éjszakai tüzérségi támadást – az ő házuk volt a legközelebb a vadászházhoz a faluban. Riesz Margit a faluvégi házuk ablakában azt látta, hogy mennek az ablakuk alatt a rabruhás elítéltek, akiket a komlói börtönből elengedtek. 

Aztán együtt keresték Bors József komlói kapcsolatait hogy kiderítsék a „szemüveges Tanár úr” személyét. Eljutottak a kisbattyáni tanfel­ügyelő személyéhez, Lóránt Péterhez, és fiának, Lóránt Ferencnek mondták el az addig feltárt történetet. 

Aki aztán a következő üzenetet küldte 2022. július 26-án: „Az elmúlt napokban keresgéltem a régi fotók közt és találtam egy régi képet, melyen pianínóra támaszkodik az az édesapám. Aki zongorázik az pedig Krassói Ferenc tanár, cserkészvezető. Én rá tippelek, hogy ő lehet titokban cselekvő.” Ő hívta fel tehát a figyelmet arra, hogy Krassói aktívan részt vállalt a cserkészmozgalomban. Az 56-os kisbattyáni segítők teljes köre ily módon ismertté vált az alábbiak szerint: Bors József tanító – Kisbattyán, Czuczor Ferenc erdész – Kisbattyán, Horváth József újságíró – Komló, Harcos Ottó tanár – Pécs 673. Pius cserkészcsapat vezetője, Krassói Ferenc tanár – Pécs-Komló 141. Turul cserkészcsapat vezetője. 

A Katakombacserkészet története Ivasivka Mátyás-Arató László „Sziklatábor” című könyvet átnézve az is beigazolódott, hogy Harcos és Krassói cserkészként közösen tevékenykedtek. Ennek ismeretében Várdai Levente pécsi történész-muzeológus is bekapcsolódott a kutatásba, aki a helyi cserkészet történetével régóta foglalkozik, egyben aktív cserkészvezető. 

Innen ismert az is, hogy az 56-os események sodrában, a korábban betiltott cserkészet hivatalosan is újjáalakult: 1956. november 2-án a pécsi cserkészkerület vezetői összejövetelt tartottak, hogy megszervezzék soraikat. Bármilyen rövid ideig is tartott a lelkesedés – két nappal később ugyanis az orosz tankok bevonultak az országba – a gyűlésen résztvevő cserkészek névsorában ott található Harcos Ottó és Krassói Ferenc. Ezek alapján kijelenthető, hogy a Kelet-Mecseki Láthatatlanok között ketten biztosan cserkészek, ráadásul korábban cserkészcsapatok vezetői voltak. Így nem kizárt az sem, hogy az eddig ismeretlen ellenálló fiatalok közül más is cserkész volt, hiszen ők könnyedén megszólíthatók, mozgósíthatók voltak az ellenállásban történő részvételre. Az említett két cserkészvezető tehát aktív szervezője volt a Kisbattyán Kelet-Mecseki Láthatatlanok orosz megszállókkal szembeni harcának. Krassói Ferenc a jánosipusztai vadászházat biztosította búvóhelyként, míg Harcos Ottó a csapat élelmiszer-ellátását szervezte. 

Az elmúlt hónapokban Czuczor Ferenc és Várdai Levente próbált annak is utánajárni, hogy név szerint kik lehettek a Kelet-Mecseki Láthatatlanok. Mivel feltételezték az ellenállók cserkész lehetőségét, ezért számos öreg cserkészt kerestek fel és készítettek velük interjút. A vizsgált esemény azonban régen volt, sok szemtanú elhunyt és az élők emlékezete az évtizedek alatt megkopott. Bár nem derültek ki az ellenállók nevei, a kutatást továbbra sem szeretnék feladni. Ezért ha bárki tud valamit Krassói Ferenc vagy Harcos Ottó családjáról, kérik vegyék fel velük a kapcsolatot a Dunántúli Napló szerkesztőségén (Mészáros B. Endrét keresve) keresztül. 

Ami pedig még ebben az esztendőben várható: az erdészet támogatásával a jánosipusztai vadászháznál emléktábla felállítását tervezik a most feltárt Kelet-Mecseki Láthatatlanoknak és történetüknek. Erre a célra adományokat és támogatást szívesen fogadnak.