Nemcsak csodálhattuk, fotózhattuk is az Abaligeti-barlangot - videó és képek

Március a Barlangok Hónapja. Ennek a kezdeményezésnek a keretében számos magyarországi barlang kínál rengeteg programot, hogy az emberek közelebbről megismerkedhessenek egy elvarázsolt, föld alatti meseországgal.

Március 10-én mi is részeseivé válhattunk ennek a barlangokat fókuszba helyező rendezvénysorozatnak. Abaliget felé vettük az irányt. Az autóban is a munkába merültem, ahelyett hogy magamba szívtam volna a csodás Mecsek látványát, de amint megérkeztünk, a laptop lecsukódott és végre meghallottam a tavaszi madárcsicsergés hangját, aztán a barlangba mászva végtelen nyugalom áradt szét bennem.

A túrának az érdekessége az volt, hogy alapvetően az egyik szabály az Abaligeti-barlangnál, hogy a fotózás nem megengedett, de erre az egy alkalomra azonban ez alól felmentették az érkező amatőr és profi fotósokat. Az egyik résztvevő pont ezért a nem mindennapi lehetőségért utazott Abaligetre, hiszen nagyon kevés alkalom van, amikor a Tilos a fotózás! felhívást felváltja a Szabad a fotózás!

Most azonban lehetőség nyílt lencse végre kapni a csodálatos képződményeket és a falakon megpihenő mini Drakulákat, azaz a nagy patkósorrú denevéreket, akik, mint megtudtuk még további márciusban megrendezésre kerülő program főszereplői lesznek.

Az egyik túravezetőnk Völgyi Sándor természetvédelmi őr volt, aki azon oknál fogva kapta meg ezt a feladatot, hogy hobbi szinten fotózással foglalkozik immáron több mint húsz éve.

A másik kalauzunk pedig Gáspár Ildikó volt, aki menet közben mesélt a barlang történetéről, a látható cseppkövekről, valamint számos érdekességet is megtudhattunk tőle. Például belefutottunk egy pehelyes, bolyhos nyuszi faroknak tűnő jelenségbe is, amiről kiderült, hogy egy szerves anyag volt, ameddig pusztulásnak nem indult. E folyamat során pedig penészgombák szőtték be, aminek eredménye ez a cukinak tűnő pamacs lett.

Elveszve a formák világában végül elérkeztünk utunk végére, amivel kapcsolatban megtudtuk, hogy ilyenkor azt szokták mondani, hogy “Megérkeztünk a világ végére.”. És tényleg, belépve a nagy barlangi terembe elfogja az ember az az érzés, hogy innen már nincs tovább. De ez nem szorongást, hanem békét vált ki a látogatókból. Olyan csend van itt, hogy szinte csak a saját szívdobogásod hallod, amint szaporán ver a nem rég megtett 81 lépcsőfok miatt.

A Barlangok Hónapjának céljáról és programjairól bővebben a bama.hu videójából, valamint a Duna-Dráva Nemzeti Park oldaláról tájékozódhatnak.

Létezik egy monda

A fáma szerint a török időkben az ellenség elől menekülve az abligetiek a falu határában lévő barlangba menekültek, hogy elbújhassanak. Azonban akadt egy áruló, aki a törökök tudomására hozta, hogy hol van a lakosság rejtekhelye, akik erre tüzet gyújtottak, hogy füsttel kergessék ki a bent lévőket. A magyarok a barlang belsejébe menekültek, és mindeközben egy másik kijáratra leltek, amin kimászva az ellenség háta mögé kerültek, és megtámadták őket. A törökök egy része a barlang előtt lelte a halálát, a másik pedig a barlangba bemenekülve a füsttől fulladt meg.