Szülinapot ünnepelnek idén a bohócdoktorok

– Milyen hosszú a bohócdoktorrá válás folyamata?
– A toborzó után következett a képzésünk. Pár hónapon keresztül vettünk részt oktatáson, hogy ezt a szakmát elsajátíthassuk, hiszen ez egy olyan foglalkozás, ami a színészeten alapul. Így az egyik alapvető elvárás a jelentkezők felé, hogy legyen valami színészi alapképzettségük. És erre tudunk építkezni. A bohócszínész munkájának legfontosabb része az improvizáció, ezért ez az első, amit meg kell tanulnunk.

– Hogyan zajlik egy kórházi látogatás?
– Bizonyos napokon megyünk a kórházakba, és három, négy osztályt látogatunk végig. Ahová csak lehet, bemegyünk, és az ott lévő gyerekekkel indítunk egy játékot. Előfordul olyan is, hogy a folyosón gyűlik össze a gyereksereg, és ott csinálunk egy nagyobb akciót közösen, bevonva mindenkit a játékba.

– Hogyan viszonyulnak a gyerekek, a szülők és a kórházi dolgozók a vizitekhez?
– Általában mindenki nagyon jól reagál az ilyen eseményekre. Örülnek, hogy valami más történik a kórházban, és nyilván nekünk is az a célunk, hogy valami olyat nyújtsunk, ami által megfeledkezhet mindenki arról, hogy egyébként a kórházban tartózkodnak, fájdalmaik vannak, félnek, vagy éppen aggódnak és szoronganak. Még a kórházi dolgozók is igénylik a jelenlétünket, hogy velük is foglalkozzunk. A Covid-időszak után még inkább lehetett érezni azt, hogy nekik is ugyanúgy szükségük van a feltöltődésre és a kikapcsolódásra.

– Ezzel a tevékenységgel a kórházi munkát is megkönnyítik?
– Igen, nyilván ez is az egyik célunk. Van kifejezetten egy olyan programunk, az Intenzív Mosoly Program, ahol operációra váró gyerekekre fókuszálunk. Igyekszünk könnyebbé tenni az akadályok leküzdését, hogy ezután az együttműködés a kórházi dolgozókkal gördülékenyebben menjen. Egy ilyen akció után jobb kedvvel és nyugodtabban alszanak el, és ahogy az orvosok mondják, aki amilyen hangulatban alszik el, úgy is fog ébredni. Így az operáció után nem az van benne, hogy mi minden történt vele, hanem az, hogy ott voltak a bohócok.

– Ezek a látogatási alkalmak a bohócok számára is nyújtanak örömforrást?
– Természetesen. Ez nem könnyű munka, sok mindenre kell figyelni, és olykor maga a szituáció sem egyszerű, amivel találkozunk, de ahogyan a gyerekek tudnak reagálni, az nagyon örömteli tud lenni. És az az energia, ami árad belőlük, ahogyan belevetik magukat a játékba, az minket is nagyon sok örömmel és pozitív energiával tölt fel.

– Mi az alapítvány missziója?
– A bohócdoktorok humort és nevetést visznek az arra rászorulók életébe. Gyerekekébe, idősekébe, fogyatékossággal és a menekülttáborokban élőkébe, valamint a nemzetközi csapatunk katasztrófa sújtotta területekre is ellátogat. Alapvetően a velünk partnerségben álló gyermekkórházba visszük el az öröm egy kis csíráját. Ebben a régióban a pécsi Gyermekgyógyászati Klinikával és a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház gyermekosztályával vagyunk kapcsolatban. A pécsi Szent Lőrinc Gondozóotthonba is heti rendszerességgel járunk, de van egy speciális programunk is, a Napfény Hotel, amely szintén időseknek szól. Ez tulajdonképpen egy tízrészes szappanopera.

– Idén az alapítvány 25 éves lett. Hogyan ünnepelnek?
– A Manó könyvek gondozásában kiadtunk egy könyvet Piros Orr mesék címen, amelyben ismert írók történeteit olvashatjuk. Az antológiában helyet kapott mesék egyrészt sajnos még mindig olyan, sok helyen tabuként kezelt témákat feszegetnek, mint a halál, az örökbefogadás, a demencia, a családon belüli erőszak, az időskor, a tartós testi, illetve szellemi fogyaték. Emellett helyet kaptak olyan élethelyzetek is, mint egy baleset vagy műtét és a kórházban töltött idő.

A Szamos Marcipán egy nagyon kedves akcióval köszöntött minket. Egy piros orr formájú desszertet készítettek, amelynek megvásárlásával támogatható az alapítvány. A Szamos ugyanis minden eladott desszert után 50 forinttal segíti a bohócdoktorok misszióját. De mindenki csatlakozhat a születésnaphoz, ha adománygyűjtő programot indít születésnapjával vagy sportteljesítményével kapcsolatban.