Krisztus teste: van áldozóostya gluténmentes változatban is a hívők számára

A katolikus papok egyre több helyen használják a miséken a gluténmentes áldozóostyát. Néhol csak egyet-kettőt, nagyobb egyházközségekben többet is. Van olyan kistelepülés, ahol egyetlen gluténérzékeny hívő van, aki maga szerzi be az ostyát, s átadja a papnak, aki a szertatás során Krisztus testévé változtatja azt. Az áldoztatás úgy történik, hogy vagy a többiek előtt, vagy azok után, külön kapják a megszentelt, gluténmentes ostyát.

Miért kell tartani egy hívő embernek attól, hogy baja eshet a hagyományos áldozóostyától? Horváth Sándor nagydorogi plébános szerint azért, mert a forma, a hordozóanyag megmarad. A Szent Személyt hordozza, de nem azonosul vele.

 Szép Attila püspöki helynök, a székesegyház plébánosa azt mondta:

– Mióta pap vagyok, minden szolgálati helyemen találkoztam ezzel a problémával. Pakson voltam káplán 2005-ben, s ott már akkor volt egy ilyen hívő.

Eleinte, amikor a gluténszegény ostyákat még nehezen lehetett beszerezni, akkor borral (szent vérrel) áldoztatták a lisztérzékeny testvéreket. Abban én még nem voltam érintett, most viszont a székesegyházba rendszeresen jönnek olyanok, akiknek csökkentett gluténtartalmú ostyára van szükségük. Beszólnak a sekrestyébe a mise előtt, s mi egy külön edényben kikészítünk számukra annyit, ahányan vannak, s arra kérjük őket, hogy elsőként jöjjenek áldozni. A beszerzés tizen-egynéhány éve problémamentes.

Egy ideig a magyarszéki karmelita kolostorban élő apácák sütötték a hagyományos áldozóostyákat, s látták el az egyházmegyét. De már több éve befejezték ezt a tevékenységet, így a gluténmentes ostyakészítésben sem vesznek részt.

Igény viszont van az egyházközségben erre, Mátyás Imre magyarszéki (korábban tamási) plébános elmondása szerint:

– Svájcban szolgáltam 1995-től 2000-ig, s ott már akkor használtunk gluténmentes ostyát. Most itt is beszereztem, kis tételben, hisz alkalmanként egyre-kettőre van csak szükség. Néha akadnak aranyos történetek. Olyan is előfordult, hogy valaki orvosi igazolást hozott. Erre persze egyáltalán nincs szükség, természetesen elhisszük bárkiről, aki mondja, hogy lisztérzékeny.

– A gluténérzékenység problémája nincs ráírva a hívekre, úgyhogy kérjük, szóljanak a papoknak! Én 2000-től, szentelésemtől fogva misézem gluténmentes ostyával. Eleinte az érintett hívek maguk vették meg azt, mise előtt behozták a sekrestyébe, a szentmisén elvégeztem az átváltoztatás szertartását, és áldoztak vele. Most az a gyakorlat nálunk, hogy 8-10 gluténmentes ostyát bent tartunk a tabernákulumban, és amikor az azt kérő hívek jönnek áldozni, abból kapnak. Egyelőre elenyésző a számuk, három templomban misézünk, vasárnaponként ötszáz áldozónk van, s egy kézen megszámolhatók a glutén­érzékenyek. Az is egy lehetőség, ha valaki szent vérrel való áldoztatást kér. Ehhez viszont kell, hogy legyen a szentmisén egy külön kehely, mert a fő kehelyben a szertartás részeként, a föltámadás jelképeként egy kis darab ostyát bele kell ejtenem a miseborba. De a külön kehelyben lévő borral nem kell ezt megtenni, tehát az maradhat száz százalékban gluténmentes.

A sióagárdi származású ferences szerzetes, Barsi Balázs is rendjén valónak tartja a gluténmentes ostya használatát:

– A bor megbuggyanhat, az ostya megpenészesedhet a tárolás során. Főleg a régebbi időkben fordult elő ilyesmi. Ezek anyagi dolgok, amíg a misén meg nem történik az átváltoztatásuk. Azt követően viszont Krisztus testének és vérének hordozói. Esszük és isszuk őket, de nem a gyomrunkba fogadjuk Istent. Akinek egészségi problémái vannak, joggal kérhet másféle hordozót, gluténmentes ostyát. Nem ezen van a hangsúly. Hanem azon, amit Krisztustól tudunk: a kenyér és a bor a szentáldozás során az én lényegemet közli a te éneddel.