A kosz és a szemét az úr a pécsi buszmegállókban

Az uránvárosi buszvégállomáson a seprési sebesség képtelen felvenni a versenyt a szennyezési kedvvel. Itt-ott rendre lehet találni kitört üveget, ahol átjár a szél a váróhelyek ülőkéi között. Az onnan két megállóra lévő Mecsek Áruháznál sem ideális a helyzet. A gyalogosforgalom nagy, ezzel gyakorlatilag arányosan a kosz sem kicsi. Bár ott akadnak boltok is a szolgáltatóházban, tehát nem lehet mindent az utasokra fogni. 

Ha valaki egy 4-es járattal eljut az Indóház térig, kissé fel is lélegezhet. Mert elsőre látásra a rend az úr. De az egyik indulási helyen, az állomás oldalának végénél a pad kövezete törött, a deszka korhadt. Csámpás az egész, a derékszöget nem a lábazathoz igazítják. Enyhén megdőlten áll az egész, szerencsére azért önmagát még képes megtartani.

Egy kis utazással könnyedén bárki eljuthat a most átadott vásárcsarnokig. Ott található a megyeszékhely legújabb buszmegállója. Majdnem minden a helyén áll, de természetesen akad azért mit szóvá tenni. A látásukban korlátozottak számára a járdára letettek olyan köveket, amelyek alapján bottal jól lehetne tájékozódni. A betonelemek egy T-betű rövidebb ágában végződnek, megkönnyítve a fogyatékkal élők felszállását. Igen ám, de öt buszból öt nem ott áll meg, vagyis ha valaki bízik a jó szándékban, akkor bizony nekimegy a kocsi oldalának. Mert ennyire nem figyelünk egymásra!
A Rákóczi úton, a nagyáruház előtti padra ráférne egy alaposabb mosás. A műanyag elemek között behajtogatott papírfecnik éktelenkednek. Aki odatette, talán megtehetett volna két lépést a kukáig. A bitumenfoltok éktelenkednek, eredetük ismereten, átmulatott éjszakákra emlékeztetnek. 

Vele szemben, az adóhivatalnál lelhető meg a város talán legnagyobb forgalmú megállója. Jól visszatükröződik rajta az állandó sürgés-forgás. Szinte éjjel-nappal elbírna egy takarítót, aki soha nem érne a dolga végére. Csikkek tömkelege, elszórt buszjegyek, papírgalacsinok mindenütt, a bitumen retkes, erre nincs alkalmasabb szó. A padok deszkái ecsetért, meg festék után kiáltanak. Pár csavar már nem töltheti be szerepét, mert a háttámla szétkorhadt mellette az évek során.
Ha valaki eljutna a Lánc utcai rendelőintézetig, ott is elszomorodhatna. Az egyik pad környékén annyi cigarettavég éktelenkedik, hogy az már tiltott dohányreklámként is felfogható lenne. Seprűt régen láthatott a placc. A fedett várón kopott, kéretlenül odaragasztott képek üzennek az áldatlan állapotokról.

Mindezek csupán egy rövid séta tapasztalatai a pécsi belvárosban. De a külvárosok felé sodródva sem kedvezőbb a helyzet, legfeljebb kevesebbek szemét szúrja. Don Quijote óta tudjuk, milyen is a szélmalomharc. Rendet vágni szorgos kezekkel alig lehet. Csak a tudatformálással együtt válhatna eredményessé a küzdelem.