A titkok falujában alkotott a több nyelven is beszélő írónő

– Vajszlói tartózkodása idején két író-olvasó találkozót is tartott, milyen benyomásokat szerzett? 

– Nagyon sok érdeklődő jött össze, a Budapesten, Szentendrén és Leányfalun tartott programokhoz viszonyítva is. Az első találkozón bemutatkoztam, meséltem az Írórezidencia programról, a munkámról is. A végén többen jelezték, még szívesen maradtak volna tovább is, így egy búcsúbeszélgetést is tartottunk. Ezt a múlt hét csütörtökén tartottuk a könyvtárban. Felolvastam egy novellámat, ebből indult a beszélgetés. 

– Min dolgozott az elmúlt hetekben? 

– Elsősorban egy készülő regényen, melyhez a spanyol polgárháborút kutatva indultam el. Felfedeztem egy történetet, mely szülővárosomhoz, Kaposvárhoz kötődik, s családi szálak mentén kezdtem el Vajszlón is kutatni. A dédnagymamám testvére ugyanis Vajszlón élt a családjával, és dohánytermeléssel foglalkoztak. Erről az időszakról kerestem emlékeket, forrásokat. Emellett egy esszét is írtam Vajszló, a titkok faluja címmel. 

– A titkok faluja? Hogy született meg ez a cím? 

– Gyerekkoromban mindig érkeztek ünnepekkor képeslapok Vajszlóról a rokonoktól, a nagymamám sokat mesélt a településről, de akkor még nem tudtam sokat róla, titokzatos helynek tűnt. A rokonaim 1930-as évekbeli dohánytermesztésével kapcsolatosan bár jutottam előbbre a kutatás során, még mindig keveset tudok, így ez a titokzatosság máig megmaradt. Azonban sokat megtudtam, megtapasztaltam az itteni életről, így a regényemben az írói fantázia segítségével ki tudom pótolni. A regényben egy vajszlói nagynéni is szerepel. 

– Hogy teltek a napjai az itt töltött időben? 

– Délelőtt és este dolgoztam, forrásokat kutattam, a nap többi részében jöttem-mentem, felfedeztem a települést. Horváth István polgármester bemutatott a helyieknek, máig itt élő harmadfokú unokatestvéreimmel is találkoztam. Nagyon megszerettem ezt a vidéket, az embereket. Nagyon jó érzés volt, hogy az utcán mindenki köszönti egymást, ez a szokás mára sok településről kiveszett. Ha lesz lehetőségem, a jövőben is szívesen igénybe venném az itteni írórezidenciát. 

A műfordító kedvence Fekete István

Patak Márta Leányfalun él férjével, saját műveinek írása mellett jelentős irodalomszervező és műfordító tevékenységet is folytat, főként spanyolul, de dolgozott olasz, görög, angol, német nyelveken is. Budapesten a Műcsarnokban spanyol irodalmi szemináriumokat, Leányfalun kortárs költőkkel való beszélgetéseket szervezett. Kifejezetten szereti Fekete Istvánt, akinek ember- és tájszemlélete sokban hatott rá. Úgy látja, a szépirodalomra mindig is volt és lesz is igény: nem mindenki olvas, viszont az irodalomkedvelő közönség elkötelezett, sokuk a kortárs irodalom iránt is nyitott.