Átadták a mohácsi németek történetét bemutató tanösvényt

- Az egykori és a ma itt élő németek életét a tematikus útvonalon érdekesen és élményszerűen igyekeztünk megjeleníteni, amelyet mindig nagyban meghatározott a Duna közelsége.A 17-18. század fordulóján a német területeket jelentős számban hagyták el lakóik az örökösödési rendszer, az ínséges gazdasági helyzet és a háborús körülmények miatt. Hazánkban a 150 éves török hódoltságot követően elnéptelenedett vidéket a földesuraik igyekeztek minél előbb benépesíteni, így a német birodalomban hirdetésekkel megművelhető földterületet, adómentességet ígérve biztatták kivándorlásra a németeket, s a lehetőséggel élvez az új hazát keresők kedvelt útvonala lett a Duna, fő közlekedési eszközük pedig az ulmi Schachtel - emlékezett az 1769-70-71-ben Mohácsra érkező családokra HahnernéFeth Gabriella, a Mohácsi Német Önkormányzat elnöke.

A Szent János utcától a Kossuth Lajos utcai Német Nemzetiségi Házig a hét állomásos tanösvényt bemutatva elmondta: az ismertető táblák mellet QR-kódos interaktív játékok mutatják be a németség letelepedését és életét. Megtudhatjuk például, hogy az első telepesek között érkezett ide Wilhelm Lenger, vagy azt, hogy a zömmel németek üzemeltette hajómalmok közül 120 éve 27 működött a Duna városi szakaszán, s miután a fából készült alkotmányokon kemencét nem tudtak használni a tűzveszély miatt, kenyér helyett tésztát ettek a halas ételekhez is, aztán így vált hagyománnyá Mohácson a halészlé fogyasztása gyufatésztával. De azt is, hogy Hergenrőder János az utolsó hajómolnár 1952-ig őrölte itt a gabonát.

A harmadik állomás egyebek mellett a mohácsi halászati ipartestület 1877-ben 39 taggal történt megalakulását tudatja, s azt, hogy a tagok családneve alapján a többségük német volt.

A főtéren a soknemzetiségű város különböző nemzetiségű lakói békés együttéléséről szól, arról, hogy a városrészeken letelepedett népesség mindegyikének volt saját temploma, kocsmája, népviseletüket sokáig megtartották, s a 20. század elejéig az anyanyelvükön kívül szinte mindenki beszélte a másik nyelvét is. Itt megemlékeznek Schrempf Teréziáról, a három alakos szobor sombereki származású német népviseletes alakjától.

Gász Mihály, a 40 évig harmonika mester és oktató, valamint neves zenekara révén a németek zenei kultúráját, s annak változatait a vonós hangszerektől a fúvósokig, valamint a dalaik alakulását a túraút ötödik állomása mutatja be. Böhm Ignácz egykori tanító a következő állomás központi alakja a Szepessy parkban, ahol többek között szó esik a vendéglátással és kereskedelemmel ezen a városrészen foglalkozók mellett itt a gyárszerű üzemet létesítő kisiparosokról, mint Zeitvogel Ferencről, aki a mai vasöntöde helyén 1984-ben hozta létre a mezőgazdasági kisgépgyárát.

De a Kossuth Lajos utca az ügyvédek lak- és munkahelye is volt, hiszen a piacra és vásárba vidékről érkezők útja erre vezetett, s egyben a hivatalos ügyeiket intézhették.
A Kossuth Lajos utcai nemzetiségi háznál zárul a tanösvény, ahol egykor a Bécset és Belgrádot összekötő postaút mentén fazsindelyes, nádfedeles német zsellérházak álltak, nem is tartozott Mohácshoz, önálló, szalagtelkes falut alkotott, amit egy 18. századi térkép Neu-Mohatsch néven jelöl. A Kossuth Lajos utca mögötti részt Kis-Berlinnek neveznek még ma is sokan, miután az 1960-as években a környező községekből nagy létszámban telepedtek le itt német nemzetiségű családok, akiknek 20 utcában 400 telket biztosítottak.

A városba költözött svábok nemcsak rokonaikat, de gyökereik jelentős részét is szülőfalujukban hagyták, de nyelvjárásukat, viseletüket megőrizték, s így nem is alakult ki az egységes mohácsi német népviselet. Maga a nemzetiségi ház a volt Schneider-ház, ahol a város neves népdalgyűjtője, Schneider Lajos (1889-1960) élt és dolgozott, 2014 óta pedig a mohácsi német nemzetiségi élet központja.

Pávkovics Gábor a tanösvény átadása kapcsán megjegyezte, hogy városunkban a nemzetiségek nem dokumentumokban léteznek. Azon túl, hogy a közélet aktív résztvevői, a hagyományok ápolásában, annak megismertetésében is példamutatók, amit bizonyít a turisztikai látványosságnak is számító, német és magyar nyelven közölt ismeretekkel a tanösvény.

Hargitai János beszédében többek között arra emlékeztetett, hogy 1723-ban a rendi országgyűlés hozta az első betelepítési törvényt, s a németség tőkével, tudással, eszközzel érkezett és szorgalommal járult hozzá az ország újjáépítéséhez.

Werner Gábor megemlítette, hogy a hat éve indított kezdeményezés a német tanösvények létesítésére ismeretlen terepnek számított, ám mára beigazolódott, hogy a néhány száz méter hosszú tematikus utak népszerűek, egyre több település vállalja a helyi értékek, különlegességek bemutatását tanösvénytáblákon, interaktív elemeken és kísérőfüzet lapjain.