Hálás szívvel gondol vissza szigetvári emlékeire Solymosi Péter trombitaművész

– Ön is a zeneiskola növendéke volt, azóta is él a kapcsolat?

– Én itt maradtam Szigetvár közelében, s elmondhatom, hogy régi jó kapcsolatunk töretlen a zeneiskolával. Az elmúlt időszakban időnként fel is léptem Szigetváron, illetve a nagyobb eseményeken is igyekszem jelen lenni. Most a vezetőség kért fel önálló hangversenyre.

– Mit hallhatott a közönség a keddi koncerten?

– Huszics Ibolya kísért zongorán, s közreműködött három tanítványom a Művészeti Gimnáziumból, Kovács Dániel, Dányi Márton és Hahn Márton. Velük országos versenyre készülünk. Muszáj a diákoknak szerepelni, csak ez vezethet a sikerhez. Én a francia romantika és impresszionizmus dallamvilágából válogattam, s megszólaltattam Oscar Böhme Liebesliedjét, melynek címe magyarul szerelmi dalt, szeretetdalt jelent. Ezzel az elhunytakra is emlékeztünk az ünnepeken.

– Családjából hozza a zene szeretetét?

– Mondhatjuk, hiszen nagynéném Szigetváron szolfézs- és magánénektanárként dolgozott, édesanyám a Tinódi Kórusban énekelt, nagyapám hegedült. Eljártam nagynéném zeneóvodai foglalkozásaira, majd furulyázni tanultam, később a trombitát választottam és 1989-től kezdve a fúvószenekarban is elkezdtem játszani.

– A trombitát általában a harsánysággal kötik össze, ám lágy dallamok is elhangzottak.

– Az évszázadok során a trombita kilépett a fanfárt játszó hangszer szerepéből és teljesen idomult a lágyabb zenéhez is. Így a trombitaművészek az indulók mellett egyre inkább meg tudták mutatni virtuozitásukat és lírikus oldalukat is. Ma már minden műfajban megtalálható ez a sokszínű fúvós hangszer.

– Nő is lehet trombitaművész?

– Bár kezdetben férfias hangszernek számított, az utóbbi évtizedekben rengeteg női trombitást ismerhettünk meg, akik világszínvonalon is elismert művészek. Beszédes adat, hogy előfordult olyan év, amikor nyolc hölgy tanult trombitán a pécsi közép- és felsőoktatásban.

– Mi a legkedvesebb emléke szigetvári növendékkorából?

– Fiatal koromtól kezdve kaptam szóló lehetőségeket. Erre mindig szívesen emlékszem vissza, ugyanis e szereplések adták meg az önbizalmat és segítséget a színpadra álláshoz. Ezért is fontos, hogy a diákoknak minél több lehetőségük legyen közönség előtt fellépni.

A zene szeretete jellemzi családját is

Solymosi Péter 1978-ban született Szigetváron. A Pécsi Zeneművészeti Főiskolán, illetve a Szegedi Tudományegyetem Konzervatóriumában tanult. A Pannon Filharmonikusoknál szólamvezető, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának trombitatanára, s húsz éve oktatja a fiatal muzsikusokat a Pécsi Művészeti Gimnáziumban is. Feleségével négy gyermeket nevelnek, hárman már tanulnak zenélni is – fuvolán, trombitán és hegedűn. Júlia lányuk a Tillai Énekstúdió növendéke is. Péter szabadidejét legszívesebben családjával tölti, örömmel látogatnak el a Balatonra vagy a Bikali Élménybirtokra.