Egyre több a pofátlan kéregető a belvárosban

Egyszerűen nem tudok úgy elmenni a lakásból a boltba, hogy ne szólítana meg legalább három-négy hajléktalan – pedig ez nem is olyan hosszú séta, mindössze pár perc.

Aztán szemtanúja voltam annak, hogy az étterem teraszán ebédelő pártól kér valaki pénzt. Hasonló persze velem is megtörtént, egy baráti társasággal ültem egyszer az egyik vendéglátóhelyen a Széchenyi téren. Odajött egy kéregető, először cigit akart, mert látta, hogy dohányzunk. Adtunk is neki, elment, de egy fél óra múlva visszajött, akkor kaját akart – azt már nem tudtunk neki adni.

És persze az is gyakran előfordul, hogy csak sétálgatok az utcán, véletlenül ránézek valakire, leszólít, és már jön is kéregetni.

Ha pedig nem adok pénzt, akkor természetesen én vagyok a hibás, inkább nem is írom le, milyen szavakkal szoktak illetni. Én sajnálom őket, együttérzek velük, és amikor tudok, segítek is nekik, élelmiszert vagy pénzt adok a nehéz sorsúaknak. Igen, természetesen előfordul, hogy sietek, vagy nincs nálam semmi, de ezért még nem kéne mindenfélének elmondani.

És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a játszótereken is ott vannak, a padokon alszanak vagy isznak. A gyerekeknek aztán végképp nem szabadna ezt látni, de ha meglátom, hogy ez a helyzet, nem is szívesen viszem oda a kicsiket. Nem tudom, mi lehet a megoldás – talán nincs is megfelelő és végleges válasz erre a problémára. Az biztos, hogy a közterület-felügyelők vagy a rendőrök gyakrabban ellenőrizhetnék őket, szerintem az hatással lenne rájuk.

Ahogy már említettem, a pécsi belvárosban tapasztalom ezeket szinte nap mint nap, úgyhogy arra is kéne gondolni, hogy nemcsak a helyiek látják ugyanezt, hanem az ide látogató turisták is. A vírushelyzet miatt most amúgy is olyan kevesen vannak, legalább őket becsüljük meg azzal, hogy rendezett városképet mutatunk nekik, és nem kell azon bosszankodniuk, hogy folyton leszólítják őket a kéregetők.

Név és cím

a szerkesztőségben