Az ünnep, ami nem csak Pécsé

Idén a koronavírus közbeszólt, elmaradt a fesztivál, igaz a programok egy kisebb részét azért megtartották. 1991-et írtunk, mikor Orcsik Ferenc, az akkori Családi Intézet igazgatója, azzal az ötlettel állt elő, hogy kell a városnak egy ünnep, ami csak az övé, de mások is örömüket lelhetik benne.

Lapunknak akkor elmondta, hogy a Helytörténeti Múzeumban látott egy 1906-os tettyei képet, ahol népünnepély volt tűzijátékkal, felvonulással, lepényevéssel. Jött az ötlet, hogy 1367. szeptember elsején alapították a pécsi egyetemet, így legyen ez a város napja. Az akkori városvezetés támogatta a kezdeményezést és útjára indították a Pécsi Napokat.

A több napig tartó rendezvénysorozat hagyományosan ünnepi közgyűléssel kezdődött, ahol átadták a város legrangosabb kitüntetéseit, így a díszpolgári címet. Pécs első dísz­polgára Horvát Adolf Olivér római katolikus pap, ciszterci szerzetes, a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma biológiatanára lett.

Az ünnepi közgyűlés és a püspöki hálaadó szentmise után számos kulturális program kezdődött a városban. A Sétatéren borutca, a Centrum parkolóban egy hatalmas sörsátor várta a pécsieket. A Pécsi Napok keretein belül megválasztották Pécs Szépét, a szépségversenyre pécsi lakhellyel rendelkező, 18. életévüket betöltő hölgyek jelentkezhettek. A Széchenyi téren rendezték a diákkarnevált és az utcabált, míg a záróesemény szintén a Széchenyi téren zajlott: a szőlő- és borfesztivál, ami a borrendek szüreti felvonulásával vette kezdetét.