A közösség ünnepe volt a pécsváradi vár napja

A közösség ünnepe volt idén a Vár napja, amit szombaton rendeztek meg Pécsváradon. A foglalkozások délelőtt kilenc órakor kezdődtek, és egészen estig tartottak. Természetesen megtartották a hagyományos programelemeket, amelyek az egykori szokásokat elevenítették fel. Kitelepültek a Siklósi Sárkányos Lovagrend és szigetvári vár lovagjai, akiktől megtudhattuk, milyen fegyvereket és hogyan használtak a történelem hősei. A tudás persze a legjobban akkor rögzül, ha a gyakorlatban is kipróbálhatjuk az eszközöket, de ennek sem volt semmi akadálya, sőt a lovagok maguk is tartottak bemutatót. Amíg a fiúk a fegyverekkel ismerkedtek, addig a lányok kipróbálhatták a gyöngyfűzést, a kerámiafestést vagy éppen sajtot készíthettek az egyik standnál.

A történelem felidézése mellett idén a közös ünneplés volt a legfontosabb, hiszen a vírushelyzet után ez volt az első nagy rendezvény a várban. Éppen ezért kapta az idei rendezvény a „De jó újra együtt lenni” mottót. Ennek fényében délután a Pécsváradi Ifjúsági Fúvószenekar koncertezett, majd következett a várkarolás, amivel a résztvevők kifejezhették örömüket, hogy ismét együtt lehetnek. Emellett volt számtalan olyan programelem, amit csapatban lehetett végezni, például régi játékokat próbálhattunk ki. Volt malom, amit én is kipróbáltam, de mivel már szinte a szabályokra sem emlékeztem, csúfos vereséget szenvedtem. Pedig még segítőm is akadt egy hétévesforma kisfiú személyében.

A vereség nem keserített el, de utána inkább megismerkedtem a várudvar új lakóival, Lámival és Bendivel, a két kecskével, valamint Borival, a báránnyal. És ha már az állatoknál tartunk, a rendezvényen bemutatták a vár új kabalfiguráját is. Várkusz Spurival, a zöld gyíkkal a jövőben még sokat lehet találkozni.