Carmen az őserő, ő a főnök, s mindig magas szinten

Arról kérdeztük Gulyás Dénes rendezőt, hogy mi változott meg, hiszen amióta vezeti a tagozatot, elsősorban műfaji kuriózumokat tűzött műsorra.

– Ebben az évadban is lesz ilyen extra előadásunk, Tallér Zsófia: Mátyás király vándor­úton című meseoperájának ősbemutatója. A Carment pedig azért választottam, mert egy zseniális darab és úgy érzem, a francia opera Magyarországon elég mostoha helyzetben van, így ez már a harmadik francia nyelvű operabemutatónk. Ez az előadás mindenkinek hálás feladat: az énekeseknek, a karmesternek, a zenekarnak, a közönségnek pedig nagy élményt jelent. Tudom, hogy a francia nyelv kiejtése sokkal nehezebb, de csak így szól ez a mű igazán szépen.

A szereposztásnál ezúttal is ragaszkodtam korábbi vállalásomhoz, hogy tehetséges fiatalokat hívok a Zeneakadémiáról, a PTE-ről. A pécsi előadásról pedig nem árt tudni, hogy lesz benne néhány kifejezetten játékos, kacagtató jelenet, olyan, amilyent még nemigen láttam eddig semmiféle Carmen-játékban. Továbbá előzetesen beszélgettem egy pszichiáterrel, aki a Carmenből tanulmányt is írt, vizsgálva a főbb karakterek jellemét, motivációit. Ezt felhasználtam az értelmezésnél és ilyen irányba tereltem a szereplők gondolkodását is.

Az operajáték megkettőzött szereposztásában Kiss Diána Ivett lesz az egyik Carmen. A női főszereplő most végzett a PTE MK Zeneművészeti Intézetében magánének mester szakon és a rendkívüli feladatról kérdeztük meg.

– Pécsi egyetemistaként is megfordult a gondolataimban, hogy egyszer majd a Pécsi Nemzeti Színházban is énekelhetek, de hogy pályakezdőként rögtön Carmen leszek, az több, mint meglepetés. Tanárnőm, Wiedemann Bernadett így indított útnak a meghallgatásra: „ Dia, menj el, próbáld ki magad, szerezz tapasztalatot, nézd meg, hogy mire kíváncsiak ilyenkor!” Túljutottam az első körön, így még táncolnom is kellett, aztán egyszer csak Gulyás Dénes felhívott telefonon, hogy vállalnám-e a szerepet. Friss diplomásként főszerepben debütálni, operaszínpadon természetesen óriási öröm és egyben hatalmas feladat. Időbe telt feldolgozni, de nagyon hálás vagyok, hogy megadatott aztán a próbák során is rengeteget tanultam. Ami Carmen karakterét illeti, igyekeztem megkeresni magamban azokat a tulajdonságokat, amiket ebben a nőalakban felfedeztem. Hihetetlen őserő és rendkívüli tartás van benne, mindig ő irányít és pontosan tudja, hogyan hasson az emberekre. A pécsi közeg pedig kifejezetten ösztönző, nagyon kedves és befogadó a társulat, családias a légkör. Szerettem a közös munkát, így szívesen visszatérnék más szerepben is.

Egyetemi és saját szervezésű előadások keretén belül egyébként már láthatott a pécsi közönség énekelni, több alkalommal felléptem a Kodály Központban és a Művészetek és Irodalom Házában.