Gyugyi László az utolsó Zsolnay porcelánt is elhozta otthonról

– Mi minden érkezett már a tárlatnyitás óta?

– Az induló kiállítás 588 darabból állt, és ennek negyedével 125 egyedülálló porcelánnal bővült az azóta eltelt tíz év alatt a bemutató. Mindenkor olyan kuriózumokat kutatok fel, amelyek jól kiegészítik az itt látható gyűjteményt.

– A tavaly ajándékozott négy párizsi art deco alkotás önmagában 50 millió forintba került?

– Számomra nem a pénz a lényeg, hanem a tárgynak a gyűjteményen belüli különleges értéke, szerepe. A „Rózsaillat” és társai olyan fantasztikus Zsolnay art deco remekek, hogy a gyűjtemény kiemelkedően legszebb darabjai, mondhatni a bemutató „koronaékszerei”.

– Úgy szól a leírás, hogy regényes módon jutott hozzájuk.

– Leszögezném, nekem nincsenek külön embereim, mindennek magam járok utána a neten, az aukciókon, ha pedig kell, a világ minden pontjára elmegyek értük. Ami a tavalyi tárgyakat illeti, azok Franciaországból származnak, egy híres iparmágnás vette meg 1900-ban a világkiállításról, hogy a palotája díszei legyenek. Az egyik örökös két éve levélben fotókat küldött a tárgyakról, hogy mondjam meg, mikor készültek, s ki tervezte őket. Így indult, aztán vásárlás lett.

– Hogy látja a Zsolnay porcelánok jövőjét?

– Az én elképzeléseim szerint az lenne az igazi, ha a gyártás és a vásárlás szereplői továbbra sem a befektetés hasznán gondolkodnának. Gyűjtői szemszögből egyértelmű a kép: aki szereti és meg tudja vásárolni, az a szépségéért veszi meg az újabb és újabb műtárgyakat.

– Van a pécsi Gyugyi-gyűjteményben egy kisebb kollekció, mely még hiányos.

– Nincs ebben semmi meglepő, egy tányérsorozatról van szó, melyből kettőt utólag sikerült már pótolni, de egy még hiányzik. Egyébként a most hozott tíz porcelántárgy mind ilyen hiánypótló jellegű. Kiemelnék közülük is egy Birminghamben készült „Messenger” lámpát, mely Zsolnay porcelánházat kapott. Ez egy olyan különleges darab, hogy amerikai otthonomban az utolsó Zsolnay ékesség volt, de úgy gondoltam, annyira szép és egyedi, hogy ezt másoknak is látnia kell.

Fiatalon villamosmérnöknek tanult

Gyugyi László 1933-ban született Tamásiban. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát, 1956-ban kivándorolt Angliába, ahol ledoktorált. Megnősült és az amerikai Pittsburghben, a Westinghouse Kutatóintézetben dolgozott. A tengerentúlon egy ötvenfős mérnöki csoport vezetőjeként vonult nyugdíjba több bejegyzett szabadalom tulajdonosaként. Felesége a pécsi Gyugyi-gyűjtemény megnyitója előtt egy évvel 2008-ban halt meg. Fia 52 éves informatikus a Google cégnél, lánya 49 esztendős, szociális dolgozó az USA-ban.