A sürgősségi ellátás másutt jól működik

Zürichben az egyik ujjamat kellett megműteni, gyógyszertárból küldtek át a járóbeteg sürgősségire. Háziorvosi ügyelet külön nincs, munkaidőn kívül ide megy mindenki. Kevesen várakoztak. Van máshol klinikai sürgősségi is a súlyos betegeknek.

Pécsett baleset miatt törésgyanúval kerültem a sürgősségire, mentővel. Nagyon sokan várakoztak.

Zürichben érkezési sorrend szerint kerül be a beteg, a felvétel után a sorszámot figyelni lehet a neten, de küldtek egy SMS-t is a magyar számomra 10 perccel a sorra kerülés előtt is. A járóbeteg-ellátásban nincs triázs rendszer. Négyen ültek a recepción, ők voltak az asszisztensek is. Három orvos rendelt a látható kiírás szerint.

Pécsett is hamar sorra kerültem a mentő miatt. Nagy a személyzet a belső rendelőkben. Triázs rendszert alkalmaznak, ezért nem tudni, hogy ki és mikor fog sorra kerülni.

Zürichben az orvos vitt be a rendelőbe, kérte, hogy a kísérőm is jöjjön velem. Bemutatkozott, kezet fogott és elmondta, hogy ő nem specialista, de már több mint 50 kisműtétet végzett és elfogadom-e, hogy ő műtsön meg. Azt is elmondta, hogy a műtéten kívül semmilyen más vizsgálatot nem végeznek, mert azt nem téríti meg a biztosító, mert csak a műtét a sürgősségi eset. A válla alatt hatalmas betűkkel olvashatóan ki volt tűzve a neve és a végzettsége.

Pécsett az első vizsgálóban heten voltak. Két fehérköpenyes (talán orvosok) és 5 piros ruhás (talán az asszisztensek). Az orvos köszönt, sem kezet nem fogott, sem be nem mutatkozott. A nyakában hosszan lent lógott egy tábla, amit nem láttam és elolvasni sem tudtam volna az apró betűk miatt. A röntgenen kívül mindenhol sok volt a beszélgető személyzet.

Zürichben azonnal megcsinálták a műtétet, amíg érzésteleníteni kellett az ujjamat, pár percre odajött egy asszisztens, egyébként mindent az orvos végzett, közben fülesen keresztül mondta a recepción lévő asszisztensnek a leletet. Amíg betadinban ázott az ujjam negyed órát a műtét után, egyszer bejött egy asszisztens megkérdezni, hogy nincs-e valamire szükségem. A kötözés végén elköszönt az orvos. Amire kiértem a recepcióra, el is készült a zárójelentés. Fél órát töltöttem kb. a sürgősségin a rendelőben, mindennel együtt.

Pécsett a törésgyanúval számtalan vizsgálatot csináltak, ki-be tologattak félmeztelenül, egy vékony csúszkáló mentős műanyag lepedővel letakarva, egyik rendelőből ki, a másikba be. Senki nem mondott semmit, nem tudtam, hogy mi történik velem a kb. 6 órás ott-tartózkodás során. A legtöbb idő várakozással telt a tolókocsin fekve a huzatos folyosón, kiszolgáltatva és szégyenkezve. Senki sem kérdezte meg, hogy kérek-e inni, esetleg kell-e vécére mennem, nem fázom-e. Kísérő nem jöhetett be segíteni. Az utolsó 1-2 óra azzal telt, hogy figyeltem a nyitott ajtón, ahogyan az orvos 2 újjal pötyögi a zárójelentést.

Konklúzióként azt vontam le, hogy máshol ki van már találva a sürgősségi működtetés, csak át kellene venni. Az ország legjobban működő sürgősségije lehetne a pécsi.

Gyigyi

Képünk illusztráció.