Közös képviselő helyett házmester volna a megoldás

Már a monarchia megalakulását követő években felmerült a rendszer létrehozásának szükségessége. Az ipari forradalom következtében megindult hatalmas ipartelepítések elengedhetetlenné tették a birodalmon belüli munkaerő vándorlást és vele együtt a tömeges lakásépítést.

Nagy vállalatok által létrehozott munkás lakótelepek mellett – ahol telepfelügyelő látta el a „házmesteri” feladatokat – a lakáspiac is beindult. Sorban épültek az ország nagyvárosaiban a többszintes társasházak. Az állagmegóvásra, a rend megőrzésére és a lakbérek beszedésére létrehozták a házmesteri intézményt, amely lakással és anyagi juttatással párosult.

Ez a helyzet a rendszerváltozást követően egy darabig megmaradt, míg az állami tulajdont fel nem váltotta az önkormányzati. A társasházak lakásainak jó része magántulajdonba került és a házmestereket felváltották a közös képviselők. Sajnos vannak rossz tapasztalatok – a közös képviselők sok esetben túlvállalják magukat, így a ház gazdátlanná válik.

A problémák megoldására újra vissza kellene állítani a házmesteri rendszert – feltételezhetően minden társasházban van olyan nyugdíjas lakó, aki némi díjazás fejében el tudná látni azt a feladatot, amiben a közösséggel megegyeznek. Amennyiben ezek a házmesterek az új törvény adta lehetőségekkel is élnének, és nyugdíjas szövetkezetbe tömörülnének, még a plusz jövedelem bizonyos adókedvezményét is élvezhetnének.

Meggyőződésem, hogy nagyobb rend és ezzel együtt biztonság lenne a társasházakban.

Név és cím a szerkesztőségben