Jövőnk talán egyetlen esélye a Kelet-Mecsek erdeiben cseperedik

Tavaly októberben írtuk meg, hogy a klímaváltozás hatására megváltozhat a Mecsek ma ismert képe. Ripszám István, a Mecsekerdő Zrt. vezérigazgatója akkor sietett mindenkit megnyugtatni: nem lesz kopár terület hegységünk a jövőben sem, azonban egyes fafajok, köztük a bükk és a fenyőfélék visszaszorulhatnak, más őshonos fajták, mint a molyhos tölgy és az ezüst hárs viszont előtérbe kerülhetnek.

Az idei nyár példátlan kánikulai szárazsága azonban már a Mecseken is szemmel látható: a hegység déli, nyugati lejtőin számos fa levelei töpörödtek össze már hetekkel ezelőtt, ami a néhány hónap múlva esedékes lombhullatás előtti színbe öltöztette az erdőt sok helyen. Az elmúlt napokban leesett néhány milliméter csapadék azonban még messze nem hoz valódi enyhülést a növényeknek.

Ripszám István el mondta, sok fának a teteje úgy néz ki, mintha meg lenne skalpolva, kopasz, letörött vagy teljesen elszáradt. Ez az úgynevezett fiziológiai szárazsági stressz, ami azt jelenti, hogy a fában nincs annyi víz, ami a fotoszintézishez, a párologtatáshoz és az anyagcseréhez szükséges lenne. Víz híján a növényben megszakadnak a vízoszlopok, a fa koronájában egyre apróbb levelek alakulnak ki, hogy csökkentse párologtató felületét a növény. Majd szép lassan el is száradnak a levelek a lombkorona csúcsán – magyarázta az erdész, aki szerint a víz tekintetében a Kelet-Mecsek több településen is nagy a baj.

A szakember úgy látja, hogy a folyamatos erdőborítás a megváltozott klíma miatt fontosabb lenne, mint valaha, de az erdeink ilyen rövid idő alatt nem tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A jégkorszakot követően a felmelegedés lassú ütemben, öt-hatezer év alatt zajlott, amihez az őshonos fáink, a bükköseink és a tölgyeseink szépen lassan alkalmazkodni tudtak. Ám a részben emberi tevékenységnek is betudható éghajlatváltozással már nem tudják tartani a lépést.

A Magyar Nemzet riportja egyúttal bemutatta a Mecsekerdő Zrt. négyhektáros „erdei óvodáját” amelyben az erdőgazdaság a jövő reménységeit, bolgár kocsánytalan tölgyet és csert, a hazai csemeték közül pedig mecseki molyhos tölgyet és ezüsthársat nevel.

 – fejtette ki a napilapnak Ripszám István.

Ugyanakkor megjegyezte: egész Magyarországot nem fogják tudni ellátni külföldi maggal, és ez nem is cél. Szerinte a fennálló problémára az egyik legjobb megoldás a helyi szaporítóanyag genetikai változatosságának fenntartása. - Ez azt jelenti, hogy a rosszabb termőhelyhez, rosszabb körülményekhez szokott erdőkből gyűjtött makkal egészítjük ki a ma még jobbnak tűnő termőhelyen álló, de már a változás jeleit mutató erdeinket. A bükk és a tölgyek mellett egyre nagyobb szerephez jutnak az elegyfafajok, ilyenek a juharok, a kőrisek, a vadgyümölcsök és a hársak is, de közülük is főként a déli elterjedésű fajok jöhetnek szóba – sorolta a vezérigazgató.