2022.10.02. 15:03
Fülel a mobil? Ijesztően sokat tudnak rólunk a tech-cégek és a médiaszolgáltatók
Mára az ufók jelenlétével vetekedő általános összeesküvés-elméletté terebélyesedett, hogy a nagy tech-cégek és médiaszolgáltatók lépten-nyomon belehallgatnak a telefonunkba, majd ez alapján bombáznak célzott hirdetésekkel. Utánajártunk és előrebocsáthatjuk: a hír igaz, de…
A mobillal a fülemen, az egyik kirakatban hatalmas plakát mellett elhaladva sétálok a pécsi belvárosban. Majd legközelebb a netre fellépve meglepve tapasztalom, hogy az előbb látott márka hirdetése köszön vissza a reklámblokkból. Ülünk otthon a kanapén, egy közelgő külföldi utat tervezgetve, mobilok előttünk az asztalon – és láss csodát, a legközelebbi kézbevételkor az emlegetett repülőtársaság ajánlatai mosolyognak vissza.
Nincs olyan ismerősöm, akivel ne történt volna már hasonló, úgy tűnik tehát, nem puszta paranoia azt feltételezni, hogy a mikrofon, sőt, a kamera is képes megfigyelni, miről besszélünk, merre járunk, mi történik körülöttünk.
Azt kideríteni viszont, hogy e kérdésben mi a színtiszta igazság, valószínűleg lehetetlen, hiszen éppen azok a nagy szolgáltatók a leginkább ellenérdekeltek a valóság feltárásában, amelyek biztosan tudják a választ. Ha pedig a neten rákeresünk, percek alatt találunk tucatnyi lehallgatáspárti cikket, de ugyanennyi cáfolatot is.
Számos kiberbiztonsági, kommunikációs és más szakértő vette már a fáradságot, hogy alaposabb nyomozásba fogjon, hivatalos dokumentumok kikérésével és saját kísérletekkel is. A leghitelesebb vélemények (Wander, notebook.hu, Noguchu, Euronics, raketa.hu – hogy pár szemlézettet soroljunk csak) azt támasztják alá, hogy például a Google vagy a Facebook bizony képes rá, és ha képes, meg is teszi, hogy „fülel”. Ugyanakkor, derült ki, nem mindent és mindenhol, nem egész beszélgetéseket értelmezve, hanem célzottan, előre programozott kulcsszavakra, szaknyelven triggerekre aktiválva magát.
Az intimszféránk még ilyen részleges megsértése is kellően ijesztő persze. De vajon belegondoltunk már abba, hogy a nagy testvérnek nem is kell mindig lopnia, merthogy minderre a lehetőséget javarészt saját magunk, önszántunkból teremtjük meg? Részben azzal, hogy a legkülönbözőbb platformokra hihetetlen mennyiségű – egyébként kéretlen, sőt, legtöbbször érdektelen – információt töltünk föl saját magunkról. Amelyekből aztán a mára rendkívül intelligens háttéralkalmazások képesek kiszűrni, elemezni, összegezni, majd valóban célzott hirdetésekké konvertálni mindazt, amit érdeklődési körünkről, szokásainkról önként, büszkélkedve megosztottunk.
Másrészt, számos alkalmazás telepítésekor a sor végi „engedélyezi?” kérdéseket kényelemből olvasatlanul leokézva vagy átugorva sokszor szintén mi magunk – nem tudatosan, csak lustaságból – jogosítunk föl a legális mikrofon- és kamerahasználatra.
Egyébként pedig, egy másik olvasat szerint, tulajdonképpen mi bajunk is származhat az ilyen triggeres hallgatózásból és erre érkező hirdetésekből?
Hiszen reklámokkal így is, úgy is ezrével szembesülünk, így viszont legalább azt kapjuk a nagy masszából kiválogatva, ami talán érdekel is bennünket.
Jó tanácsként pedig azt mondják a szakértők, jelentősen csökkenthetjük a kockázatot, ha jobban odafigyelünk, hogy az új alkalmazások számára mit engedélyezünk, ha erős jelszavakat alkalmazunk, vírusvédelemmel, tűzfalakkal és titkosításokkal biztonságosabbá tesszük hálózatunkat. És legfőképpen, ha nem kürtölünk magunkról világgá úton-útfélen minden fölösleges adatot-információt.
