Az erős idegzetűek előtt a bonctermek riasztó titkai is feltárultak a Kutatók éjszakáján (galéria)

Igaz, már a kínálat lenyűgözte – és a rengeteg azonos kezdési időpont miatt sok esetben választási dilemma elé is állította – a tudomány titkaira kíváncsiakat. A PTE 19 helyszínen, 249 programon csaknem 200 felkészült és lelkes szereplővel, előadóval – no meg a segítő, kiszolgáló, útba igazító hallgatók sokaságával – várta a látogatókat.

A szervezők számára örömtelien, a lemaradóknak talán sajnálatosan a regisztrációköteles előadások jelentkezési oldalain már csütörtök este a legtöbb helyen a „nincs több szabad hely” üzenet villogott, azaz mindenütt telt házzal futottak a programok.

A sorban olyan különlegességekkel, mint a feledékenység vagy a félelem biológiája, a szín- és térlátás, a vizuális illúziók. Bekukkanthattunk – virtuálisan persze –, egy szívsebészeti műtőbe, sőt, az erősebb idegzetűek előtt a bonctermek riasztó titkai is feltárultak.

Talán nem véletlen, hogy a kíváncsiskodók fele a tizenéves, sőt, éppen az alatti korosztályból került ki a PTE 3D nyomtatási központjában is. Ahol a technológia elméleti – és persze laikus ésszel alig felfogható – gyorstalpalója mellett kézbe vehettünk a 200 ezrestől a 200 milliósig(!) egymás mellett sorakozó több tucat 3D nyomtatón készült tárgyakat. Amelyeket szemlélgettünk, forgattunk ugyan a markunkban, de nem nagyon értettük, micsoda „varázslat” nyomán formálódtak a belsejükben is precízen kidolgozott térbeli formákká, élethű emberi arccá, szívvé például a gépbe adagolt sokméternyi egyszerű műanyag huzalból. 

A sok csoda között mégis talán legérdekesebbnek számítóan az előadó azon véleményével, hogy a ma még a laikusok számára űrbéli technológia talán már egy évtizeden belül ott lehet majd’ rengeteg családi konyhapulton is. Olyan hétköznapi segítségként, hogy ha elromlik-törik egy kisebb tárgy vagy alkatrész a lakásban, nem a boltba futunk majd beszerezni, hanem hipp-hopp nyomtatunk egy újat.

Aztán kicsit a mai hétköznapi valóságba visszazökkenve, és hogy gyakorlatiasan hasznos tudásra is szert tegyünk, bekukkantottunk a Tanulj meg életet menteni! előadásra. Ahol nemcsak a fülünket kellett élesíteni, hiszen a rögtönzött tudást a résztvevők egymás és a demonstráló eszközök, babák segítségével a gyakorlatba is átültethették, azaz begyakorolhatták, mit is tegyünk, ha eszméletlen, netán még az újraéleszthetőség reményével előttünk fekvő halotton kellene segítenünk.

Aztán az agytornáztató délutánt egy különleges borkóstolón zártuk, ahol nem a különben zamatos nedűk puszta kortyolgatásán volt a hangsúly, hanem profi borászok-borbírálók útmutatásával azokkal a szempontokkal és módszerekkel ismerkedhettünk meg a gyakorlatban, amelyekkel a borversenyeken a díjak sorsáról döntenek.

A kutatók éjszakája összes többi programja is különleges bepillantást engedett ugyanakkor a tudomány csodáira a hétköznapokban már csak az alkotó folyamat végén, a megvalósítás nyomán rácsodálkozó kívülállók számára. Új élményekkel felvillanyozottan, új ismeretekkel felvértezetten csak abban reménykedhetünk, hogy a laborok-oktatótermek kapui talán már jövőre több napra is kitárulnak, hogy még több újdonsággal ismerkedhessünk meg.