2010.09.27. 16:10
Félreértett testiség
Van az úgy, hogy hirtelen minden kis kép összeáll egy egésszé. Amikor ezredszerre követed el ugyanazt, és miközben automatikusan teszed, amit „kell”, mintha jelenést látnál, megállsz.
A földön fekszel, az elvonuló felhőket bámulva. A szokásos rossz érzés tölt el, nevezzük csalódottságnak, a szokásos tüskével a szíved mélyén. Két felhő között ér váratlanul a pause, aztán a felismerés. Hát persze hogy bekerült az a tüske újra, te magad kerestél neki helyet. Jött ez a valaki, ahogy a többi szokott, a semmiből, olyan huzattal, hogy szinte kivágta az amúgy záródó ajtódat. Beengedted, ahogy szoktad, és megint nemcsak az előszobába, minden rejtett zugodat megmutattál neki. Aztán a kémia is működésbe lépett. És mielőtt összeeresztettétek volna a vegyületeiteket, letisztáztátok azokat a bizonyos kereteket.