Diákbérek: sokszor a szülők veszik meg a drága holmikat

Közel 10 éve, nyáron kezdtem el dolgozni, diákmunkában. Emlékszem, az első hónap nagyon nehéz volt. Egész nap talpon lenni, figyelni. Aztán megkaptam a havi fizetésem, ami 60 ezer forint körüli összeg volt. Nem voltam túl boldog, én ugyanis sokkal többre értékeltem a teljesítményemet, fáradozásaimat. De megbékéltem vele, s a következő hónapban még többet, még keményebben dolgoztam.

A közösségi oldalakon több olyan videót is láttam mostanában, amikor 14-20 éves fiatalokat kérdeznek meg arról, hogy mennyibe került az a ruha ami rajtuk van. Sokan több százezer forint összértékű cipőt, ruhát, táskát viselnek. Ehhez adódik még hozzá az óra, ékszer stb. Az sajnos már nem hangzik el a videókban, hogy honnan van minderre pénze egy középiskolásnak. Ugyanis kétlem, hogy a gyerekek saját maguk keresték meg ezeket az összegeket. Sok esetben a szülők veszik meg a diákoknak a drága holmikat. Emiatt pedig osztálytársaik, akiknek a családja nincs ilyen anyagi helyzetben, jogosan érezhetik rosszul magukat.

A pénzügyi tudatosságra való nevelést már egészen kicsi korban el kell kezdeni. Például azzal, hogy a szülők ne vegyenek annyi játékot, édességet a kicsinek (akármennyire is megtehetnék). Aztán ha már nagyobb a gyermek kérjék meg, hogy segítsen a házimunkában vagy a nagyszülőknek. Az elvégzett munkáért cserébe pedig zsebpénzt kaphatnak, amit be tudnak majd osztani. Nem nagy dolgok ezek, de hozzájárulnak ahhoz, hogy tudatosabb felnőtt legyen belőlük.