Fontosnak tartom, hogy gyermekem is ismerje, szeresse a természetet

A hét elején, Valentin-nap közeledtével megteltek a piacok és a bevásárlóközpontok virágokkal. Sokan kerestek alkalomhoz illő ajándékot a szerelmesek ünnepén. A tavasz hírnöke már januárban bontogatta a szirmait, most már lassan el is virágzik a gyönyörű hóvirág. Aztán jönnek majd szépen sorban a többiek, a krókusz, a tulipán, a nárcisz. 

Néhány napja mi is vettünk egy cserepes, hajtatott jácintot, kislányom kérésére. Azt mondta, hogy majd ő fogja öntözni, gondozni. Így is tesz azóta is, a segítségünkkel minden este ad egy kevés vizet a növénynek, mely meghálálja a gondoskodást. A szár már elkezdett növekedni, néhány nap múlva bizonyára előbukkannak a harangszerű lila virágok, finom illatot csempészve a lakásba. Hamarosan pedig itt a nőnap, melyet idén már ő is érteni, élvezni fog. Fontosnak tartom, hogy ő is ismerje, szeresse a természetet annak minden szépségével együtt.

Nagyszüleim telkén minden tavasszal gyönyörű ibolyák nyílnak. Emlékszem, kiskoromban márciusban, húsvét közeledtével mindig hoztak néhány csokorral. Az illatuk nekem a tavaszt jelképezik. Aztán húsvétkor az asztalokra kerül a barka, ráakasztva a díszes kifújt tojásokkal. Majd az anyák napjával zárulnak a virágos ünnepek. A virágok színeket, jókedvet, illatot csempésznek a szürke hétköznapokba, mely így február elején különösen jól jön. Lepjük meg egy szép csokorral szeretteinket egy szimpla hétköznapon is, ne csak az ünnepek alkalmával!