Mázli, ha a kedvencünk magától engedelmeskedik

Sokszor nem egyszerű egy tacskó gazdájának lenni, hiszen igazi önfejű, makacs, akaratos kutyák tudnak lenni, de legalább az én esetemben így hasonlít a gazdájára.

Azért érdemes megjegyeznem, Mázli igyekszik rácáfolni az általánosításokra. Mágnesként rám tapadva követ mindenfelé a lakásban, és gyorsan megtanulja, némi jutalomfalatért cserébe, amit várok tőle. Leszámítva az optikai kábel épségben hagyását, arról nem tudtunk megegyezni, és elropogtatta, amíg nem voltam vele. Illetve azt minden nap képes elérni, hogy ölben aludhasson, mert addig szekál, amíg fel nem veszem. 

Emellett csak addig fegyelmezett, szófogadó, amíg ki nem lépünk a szabadba. Onnantól valószínűleg nem terjed felé a hang az esetek többségében. Bár a füle meg-megmozdul a kiáltásokra, de túlzottan lefoglalja, hogy próbálja megkergetni a legnagyobb ellenségeit, a galambokat és a varjakat, vagy épp az összes fűszálat egyesével végigszagolja. 

Sokszor irigykedve nézem azokat a gazdikat, akik kertvárosban rendszeresen póráz nélkül sétáltatják a saját kutyáikat, annyira bíznak bennük. Bár hozzáteszem, én nem szívesen tennék hasonlót, hiszen ki tudja, mikor fut oda olyan pórázon vezetett ebhez, aki nehezen tűri a szárnyaló virsli közeledését. Épp ezért akarok olyan segítséget én is igénybe venni, aki mindkettőnknek megtanítja, hogyan viselkedjünk az utcán a lehető legörömtelibb séta érdekében, hiszen ő is megérdemli, hogy minden pillanatát kiélvezze, és ne rángassa pórázon egy kétlábú.