A csalók mindig előttünk járnak, a neten is

Tetszik, nem tetszik – az idősebbeknek általában nem; miközben az Y és Z generációk ifjú hősei és művészei talán el sem tudják nélküle képzelni az életet –, az internet immár megbonthatatlan hálót szőtt világunk köré. 

És mint minden jónak, természetesen a világhálónak is akadnak árnyoldalai. A kiberbűnözés lassan teret nyer az utcák bandái fölött, az internetes csalások, átverések száma immár a végtelenhez közelít. Egyre többen átkozzák is emiatt – ám ahogyan a zsebtolvajlásban sem a kabátzsebünk a ludas, a világháló arctalansága mögé bújó bűnözők miatt se önmagában az internetet hibáztassuk! 

A leginkább elkeserítő, hogy sokszor nem is másokra kellene mutogatnunk, csak egy kicsit óvatosabbnak kellene lennünk. Előfordul persze, hogy a legelővigyázatosabban védett rendszerünkbe is behatolnak vérprofi hackerek, ám sokkal gyakoribb, hogy tálcán kínáljuk fel az értékeinket. Túl hiszékenyek is vagyunk a kéretlen jelentkezőkkel szemben, és a hiúság vásárában is rengeteg olyan információt és adatot lökünk a felhőbe a „hírnév” érdekében önmagukról, amelyek rosszindulatú kihasználásához olykor nem is kell programozó-mérnöki tudás. Mintha csak abból a bizonyos kabátzsebből félig kikandikáló pénztárcával sétálgatnánk a vásári forgatagban. 

Bár a bűnözők a neten is mindig egy lépéssel előttünk járnak majd, törődjünk bele, és szokjunk hozzá, hogy a legtöbbet önmagunknak kell megtennünk a saját védelmünk érdekében.