Hazai datolyaszilva kerülhet a karácsonyi asztalra

Az 1950-es évek elején elhatározták, hogy ha Magyarországon megterem a mandula és a gesztenye, akkor miért ne teremne meg a citrom, narancs és a mandarin. Az elképzelést tettek követték, és a Baranya megyei hegyek napsütötte lejtőin, valamint a Balaton nyugati részén déligyümölcsfákat ültettek, hogy majd ezen fák bőséges terméséből látják el a hazai piacot, és a baráti országokat. A nagy mutatvány nem sikerült, így az 1960-as évek közepén a gyümölcsfákat kiárusították. Ezt az időszakot, a nagy déligyümölcsösítést a Tanú című magyar filmben is láthatjuk. Ez által vált szállóigévé a „magyar narancs”: kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a mienk. 

Ez a történet jutott eszembe, mikor a bodai datolyaszilva-szüretre mentünk. Ám amit ott látott az ember, attól a szája is tátva maradt. A több mint 500 kis fa roskadásig tele volt gyümölccsel. És hogy ez hogy sikerülhetett? Kellett hozzá a technika fejlődése, olyan oltványok, ami a magyar éghajlatot is kedvelik. Kellett hozzá a törődés, olyan gazda, aki szívét-lelkét adja az ültetvényért. És sajnos az emberi tevékenység, az iparosítás is jelentősen hozzájárult az éghajlatváltozáshoz. Évről évre melegebb van, amit saját bőrünkön is tapasztalunk. Egyre forróbbak a nyarak, és a tél jóval enyhébb, mint korábban volt. Lehet, hogy egy pár év, és a narancsfák, mandarinfák, citromfák árnyékában hűsölnek majd utódaink, és a korábbi megszokott gyümölcseinkről már csak a képek, a videófelvételek tanúskodnak.