A nagy kérdés

Nehéz az ellenzéki politikusok elejtett mondataiból kiokoskodni, milyen alternatívát kínálnak számunkra a kormányváltásra buzdító erők. Alig akad közöttük olyan, aki pár nappal a voksolás előtt bízna pártja győzelmében, kormányzó­képességről többségük nem is álmodik. Ezért leginkább a dögöljön meg a másik tehene is elv alapján csupán meg akarják akadályozni azt, hogy a Fidesz alakíthasson ismét kormányt. És mi lesz akkor szerintük, ha a hetek óta tartó, összefogásról hazudozó és jelöltjeik visszalépéseivel tarkított színjátékuk eredményeképpen tervük megvalósul? Káosz, bizonytalanság, akár egy évig is elhúzódó válság, aminek végén új választásokat kell kiírni. Ezt tudják ők ajánlani.

Ám Gyurcsány Ferenc ebben is szintet lépett. A ki tudja, milyen alapon okoskodó hódmezővásárhelyi polgármesterrel szinte egyszerre fejezték ki abbéli óhajukat, hogy az általuk okozott válságot az előre hozott választás kiírásáig úgynevezett szakértői kormánynak kellene majd kezelnie, amelynek vezetői és tagjai egyik párthoz sem kötődnek. Ahhoz kérik tehát a támogatásunkat az önmagukat igazi demokratának tartók,

hogy a kedvükért borítsuk fel a biztonságot, kiszámíthatóságot

és gyarapodást hozó jelenlegi viszonyokat, holott eleve tudják, hogy nem tudnak mit kezdeni azzal a felelősséggel, ami így majd rájuk hárul. Ezért máris kiadnák gebinbe a kormányzást senki által meg nem választott álcivileknek.

Pártállástól függetlenül tegyük föl a kérdést: minek is?