Hit és voks

Bizonyára emlékeznek még a kedves olvasók, mekkora felzúdulás övezte szegény Németh László plébános megnyilvánulását a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-­választás idején. „Beszállt a katolikus egyház a kampányba”, „bevitte a politika mocsarába a híveket a pap”, csak úgy röpködtek az ilyen vagy ennél még durvább megjegyzések az ellenzéki térfélen, pedig csak annyi történt, hogy az egyház szolgája elmondta kormánypárti véleményét a rábízott közösségnek.

Eltelt pár hét, és láss csodát, most Erdélyi Miklós hódmezővásárhelyi zsidó hitközségi elnök érezte úgy, hogy nem rejtheti tovább véka alá politikai meggyőződését, bármilyen furcsa is az. A helyi jobbikos képviselőjelölt támogatására rendezett esten közölte, hogy szerinte a Jobbik nem náci párt, ezért a körzetben élőknek bátran erre a teljes átalakuláson átment csapatra és jelöltjükre kell adniuk a voksaikat. Vagyis a korábbi logika szerint benevezte a hitközséget a kampányba, és bevitt minden vallásos zsidó embert a politika mocsarába.

Ehhez képest mély és beszédes a csend a máskor oly hangos kritikusok körében. Most nem közeleg a világvége,

nem dől össze sem demokrácia, sem jogállam.

Egyedül a Mazsihisz határolódott el egy gyors közleményben a vásárhelyi rabbi kampányszereplésétől, náluk ugyanis tilos pártok és jelöltjeik mellett korteskedni, kizárólag értékek mentén tartják elfogadhatónak a politizálást.

Már csak az a kérdés, a Jobbikban vajon eldőlt-e már az az értékvita, ami Erdélyi Miklóst is szólásra indította. Most őszintén, tudja valaki, milyen párt ez?