Színházat adni egy örök élmény - vallja olvasónk

A minap az egyik barátnőm megkérdezte, hogy nincs-e kedvem megnézni vele az egyik előadás premierjét a színházban. Én, aki eddigi élete során csak egyszer volt a nézőközönség tagja, rögtön igent mondtam. Szerintem mondanom sem kell, hogy e sorok írója az előadás után jóval pár órával még mindig teljesen megbabonázott állapotban pötyögte a szavakat.

Sokszor mondják, hogy a színház és a mozi nem sokban különbözik egymástól. Igaz, hogy mindkét esetben egy történet játszódik le a szemünk előtt, viszont teljesen más kontextusban. Míg a moziban egy nagy képernyőn figyeljük a cselekményeket, addig a színházban az orrunk előtt pár centivel elevenedik meg egy színdarab. Életre kel a színpad, a színpadon a kellékek, a világítás és a zene, sőt testközelből látod a színészek mimikáját, érzelmeit. Nem beszélve arról a döbbenetről, mikor a színészek egy másodperc töredéke alatt változnak át egy másik karakterré úgy, hogy itt nincs rá lehetőség, hogy a felvételt megállítsák. És csak annyit tudsz mondani ezt látván ,,váó, ezt meg hogy?”.

A színház egy másik világba röpít. Olyan, mintha a függöny felhúzása után a saját problémáink is eltűnnének. Megszűnik a tér és az idő, és csak az előttünk zajló eseményekre figyelünk. Egyszerűen egy olyan álomvilágba kalauzol el, amiből nem szeretnénk felébredni.

Pontosan ezért, ha teheted, akkor minél többször menj színházba, vagy ajándékozd ezt másnak, mert biztosan örök élmény marad.

Név és cím a szerkesztőségben