A kommunistáknak mindegy volt, ha valakit el kellett ítélni

Az Országos Bányászati Egyesület komlói szervezete néhány hete mintegy ötven fővel megnézte a pécsbányai volt Karolina külfejtés rekonstrukcióját – kezdte levelét olvasónk.

Szemet gyönyörködtető a látvány még akkor is, ha a 28 méter mély tó ott van a kivájt bányagödör alján. Ezt a bányagödröt töltik vissza többéves munkával, hogy lehetőleg olyan állapotba kerüljön, mint amilyen volt a fejtés megkezdése előtt. A bányagödör megtekintése után az üzem vezetői ismertették a jelenlévőkkel a feltöltési munkafolyamatokat, és hogy ez mennyi időt vesz igénybe.

A két világháború között épült kultúrházban Vozár Pál, az intézmény vezetője ismertette a pécsi bányatelep múltját és jelenlegi helyzetét. A pécsi bányatelep szénbányászatának köszönhetően a háromezer fős városrésznek már a két világháború között volt saját iskolája, középiskolája és kórháza – és ezek megmaradtak 1980-as évekig – olvasható a levélben.

Itt került szóba, hogy a pécsbányai szénbánya a megalakulásától 1938-ig a Duna Gőzhajózási Társaság (DGT) kezelésében volt, amikor is a német Hermann Gőring művekhez került a DGT. A második világháború befejezése után az akkor megalakult Magyar-Szovjet Hajózási Részvénytársasághoz került a bánya. A termelés továbbra is folyamatos volt a korábbi vezetőkkel és korábbi munkásokkal. Aztán 1950-ben gázkitörés következtében halálos baleset történt, ezután Wietorisz Róbert üzemvezető az üzemrészben megszüntette a termelést a kivizsgálásig. Emiatt viszont jóval kevesebb szenet termeltek, és közben folytak a kivizsgálások is, hogy megállapítsák a gázkitörés okát. Végül Wietorisz Róbertet letartóztatták és egyebekkel is megvádolva öt év fegyházbüntetésre ítélték. Lugosi György bányamérnök négy év fegyházbüntetést kapott. Megvádolták dr. Rihmel László geológust, mérnököt és a pécsi bányakapitányság helyettes vezetőjét is, aki tízéves fegyházbüntetést kapott. Legvégül, negyediknek Mosonyi Sándor bányamestert ítélték el három évre.

A történtek miatt más bányákban is meggondolták az intézkedéseiket a mérnökök, mert nem szerettek volna Wietoriszék sorsára jutni. Komlón is különösen nehéz volt a helyzet. Vas Zoltán miniszteri biztosként került Komlóra, és 1951 novemberében személyesen fordult Rákosihoz, hogy részesítse kegyelemben az elítélteket, mert nagyon nagy szükség volna a munkájukra. Ezek után 1952 februárjában Wietorisz Róbertet és Lugosi Györgyöt szabadon engedték. Wietorisz Róbertnek Komlóra kellett mennie, Lugosi György pedig visszakerült Pécsbányára. Dr. Rihmel László 1953. június 11-én szabadult, ahogy Mosonyi Sándor is. Szabadulásukkor mindegyiküknél megállapították, hogy nem történtek meg azok a dolgok, amikkel megvádolták őket.

Wietorisz Róbert később a komlói tröszt egyik csoportjának vezetője lett, és az ő munkájának köszönhetően megoldották Kossuth bánya szellőztetését, és ezzel megszűnt az örökös öngyulladás. Mind a négy ember nagy tisztességgel végezte tovább a munkáját nyugdíjba vonulásáig. Ezek a pécsbányai esetek később közrejátszhattak az 1956. október 23-i eseményekben is – zárta sorait olvasónk.

Név és cím a szerkesztőségben

Képünkön a meghurcolt bányászok pécsi emlékműve látható.