A mindennapokról írnak, és ezt méltányolják az olvasók

Tudták-e, hogy 1945. augusztus 29-én 5 pengőért lehetett megvásárolni a Szabad Föld első számát? És azt, hogy alig tíz hónappal később, 1946 májusában az elszabadult infláció miatt már kétmilliárd pengőt vagy egy darab tojást kértek érte? És azt tudták-e, hogy fél évvel a földosztás után a kommunista földmívesek lapjának szánták, hogy szakmai cikkekkel segítse a földművelésben járatlanokat? A vidék hetilapja lett, sokan innen szerezték be szakmai ismereteiket. Évtizedek alatt aztán, ahogy a világ változott, úgy változott a lap is, és lett olyanná, amilyennek ma ismerjük: szakcikkek helyett otthonos és gondolatébresztő, a mai embert megszólító olvasmánnyá.

A Szabad Föld a vidék családi lapjaként aposztrofálja magát, ami annyit tesz, hogy annak a vidéknek a lapja, ahol a magyar ember, a magyar családok élni tudnak. Ez lehet a legapróbb zsákfalu és lehet Budapest is.

A Szabad Föld 24 oldalas melléklettel ünnepli a 75. születésnapját, az alkalomhoz kötődő riportokkal, interjúkkal, és ráadásként az elmúlt 75 év legfontosabb bel- és külpolitikai eseményeiről szóló cikkeket idéz.

„A nagy rohanásban kikopnak a régi nagy újságírói műfajok, a riport, a nagyinterjú, a történetek mesélése vagy a szépirodalmi beütésű tárcák. Nálunk azonban ezek mind megvannak, és a legfontosabb híreket is feldolgozzuk” – nyilatkozta a Szabad Föld születésnapja alkalmából Gajdics Ottó főszerkesztő. Beszámolója szerint az ünnepi mellékletből nem csak az újság alakulásának stációi, hanem – igaz, hogy nagy ugrásokkal – a történelmi események is kirajzolódnak. Ízelítőt adnak az egykori olvasói levelekből, amelyeket Bajor Nagy Ernőhöz vagyis Fortunátus doktorhoz illetve Buga dokihoz intéztek. Leginkább azonban a jelennel foglalkoznak: nemrégiben a lap munkatársai jártak Száron, ahol 2003-ban egy baráti társaság a Puskás Ferenc Stadionban megnyerte az utolsó Szabad Föld Kupát, és ma is ereklyeként őrzik. Bölcskén a 97 esztendős Portik Annával beszélgettek, aki már az első lapszámot is olvasta, és péntekenként azóta is várja a postást az új Szabad Földdel. Húsz év után újra eljutottak Hoportyóra, az Alföld legmagasabb csúcsára, hogy felkeressék korábbi cikkük szereplőit, továbbá egyebek mellett hiánypotló cikk született Jánosi Marcell gépészmérnökről, aki 1974-ben kifejlesztette a flopit, amit ő hajlékony merevlemeznek hívott.

„Ez a lap valahogy mindent túlélt, és volt olyan időszak, amikor 450-500 ezer előfizetője volt” – magyarázta a főszerkesztő. Az elkötelezettség iránta pedig magától értetődően öröklődik a családokban, s könnyű beleszeretnie annak is, aki most látja először.

„Az olvasói leveleknek, reakcióknak ma is nagy figyelmet szentelnek, hetente két oldalon jelennek meg, egy szerkesztőnek pedig kifejezetten az a dolga, hogy átolvassa az üzeneteket és válaszoljon rájuk. Ha minden levél nem is kerül bele a lapba, ha valamilyen módon tudnak segíteni, akkor megteszik. A Szabad Föld mindig is ilyen volt, és szerencsére megőrződött ez a mentalitás. Az olvasók partnerként, szinte családjuk részeként tekintenek a lapra, mert róluk és az életükről írunk” – mondta Gajdics Ottó.

Beszámoltak a berlini fal építéséről, majd lebontásáról is

1947-ben a Központi Hadifogoly Iroda közleményben tudatta, hogy befejeződött a karácsonyi és újévi üdvözlőlapok elküldése a Szovjetunió hadifogolytáboraiba. Az 1953 március 15-i számban a nyolc oldalból hat Sztálin haláláról és a munkásmozgalom mély gyászáról szólt. 1956-ban ismertették az amnesztiarendeletet, amely felmentést ígért azoknak, akik a forradalom idején, október 23. és november 29. között külföldre menekültek, és március végéig hazatérnek. 1961 augusztusában a lap fényképes cikkben számolt be arról, hogy elkezdték építeni a berlini falat, közel 30 harminc évvel később pedig arról, hogy bontják. 1972-ben arról írtak, hogy még 914 hektár olyan terület van Magyarországon, ahol a második világháborúból visszamaradt robbanóanyag rejtőzhet.