2019.03.30. 18:29
Habsburg György: magyar vagyok, nem osztrák
Az utazó nagykövet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rendezvényén beszélt többek közt a családjáról és Európa jövőjéről.
IV. Károly sorsa, apja, Habsburg Ottó élete, az Európai Unió, a Brexit, Magyarország és a mai Habsburg család élete volt a téma a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rendezvényén, ahol az utazó nagykövet Habsburg György volt a vendég. Őszintén, szinte tökéletes magyarsággal és németes arisztokrata akcentussal beszélt életéről, valamint világpolitikai és történelmi kérdésekről – írja cikkében a Mandiner munkatársa, Szabó Botond Zsolt.
Először arról kérdezték, mit is jelent ma a Habsburg név: „Hála Istennek nem ismerek mást, mert így születtem” – kezdte, majd kifejtette, hogy kisgyerekként Németországban nem jelentett ez még semmit, de ahogy rendszeresen érkeztek vendégek apjához, úgy kezdte lassan felfogni ennek a névnek a súlyát. „Nehéz első benyomást tenni így” – jegyezte meg. „Iskolában történelem órán, mindig nekem szegezték a kérdéseket és tudnom kellett válaszolni.” „Mindenkiben van valami előítélet avagy elvárás velünk kapcsolatban.”
Hozzátette, hogy hatalmas előnyei is vannak, hiszen csak a közelebbi család ötszáz fős jelenleg. Arra a kérdésre, hogyan tartják ma a kapcsolatot, a modern technológiát emelte ki. „Van egy Habsburg WhatsApp csoportunk, amiben 280-an vagyunk benne jelenleg.” De egy számítástechnikához értő családtag létrehozott egy online adatbázist is, amiben a család minden tagja benne van. „Ez azért jó mert, ha valaki a nevünk használatával követne el illegális tetteket – amire volt példa –, azt így le lehet követni.”
Szó esett Ferenc József császárról is, akinek szerepét a Habsburg-felelősségvállalás jegyében emelte ki. A „Reichsidee”, a birodalmi eszme azt jelenti, hogy „kell egy szupranacionális jogi rendszer, ami levezeti az etnikai és vallási feszültségeket egy intézményrendszer által” – magyarázta Ferenc József felfogását.
Ezután az 1918 utáni családi sorsról kérdezték, válaszát pedig apja, a „legtehetségesebb Habsburg” életútján keresztül adta. „Édesapám az Európai Közösség és a páneurópai mozgalom által próbálta átadni azt a tudást, amit az Osztrák-Magyar Monarchia megszerzett a nemzetközi integráció terén”.
Habsburg György kiemelte, mindenki tudta, hogy az első világháború be fog következni, de senki sem tudta, mi lesz a kimenetele. Viszont „az vitathatatlan, mi történt a huszadik században”. A második világháború és a család Németországba való hazatérése után apja még keményebben dolgozott Közép-Európa sorsán. „Apám '79-től kezdve az Európai Parlament németországi képviselőjeként mindig üresen hagyatott egy széket Közép-Európának, ezzel is emlékeztetve Európa egységére.” Habsburg Ottó évente mondott egy beszédet magyarul, amivel a magyarság ügyére hívta fel a figyelmet.
„Mit jelent önnek Európa?” – hangzott el a kérdés.
„Változott azért. Szeretném azt mondani, hogy a közös európai kultúra és keresztény vallás, de sajnos egyre fogy Európa keresztény, vallásos lakossága.”
Ezután kifejtette, hogy manapság a globalizáció miatt muszáj együttműködniük a nemzetállamoknak egymással, viszont az Európai Unió nem maga az európai kontinens. Például Grúzia is egy európai állam, mégse a kontinens része. „Az EU egy struktúra. A lehető legjobb együttműködés érdekében.”
A vallás említése után szóba került a katolicizmus Habsburg család életében betöltött szerepe. Szerinte „a vallás erő”, egy olyan erő, amely menedéket, tanácsot és vigaszt is ad az embernek a helyes út kijelölése mellett. „Én nem jó házasságot kötöttem, mert a feleségem lutheránus, és ez régen elképzelhetetlen lett volna a családban, de szerelembe estem.” Ezután három gyerekéről beszélt, akiknek az életében a vallási és házassági kérdés még fontos szerepet fog játszani.
Saját életéről szólva kiemelte a rendszerváltást és 1991-es hazaköltözését. „'91-ben kezdtem magyarul tanulni, még nem tökéletes, de tudom képviselni a mi ügyünket”. Felmerült a kérdés, hogy milyen identitása van, mennyire magyar. Válaszában egyértelműen kijelentette:
„Magyar vagyok, magyar az útlevelem, a gyerekeim és itt is élek”.
Azt is hozzátette, hogy „semmilyen esetben nem mondom, hogy osztrák vagyok”.
A közelgő EP-választás kapcsán azt a problémáját osztotta meg, hogy „a kampány nem a tájékoztatásról és az emberekről szól”. Szerinte egy EP-képviselőnek az a dolga, hogy „a választás után nem összecsomagol és eltűnik, hanem Brüsszelben dolgozik és Magyarországon lakik, ahol az emberekkel kapcsolatot tart”. A listán elfoglalt hely szerinte megszabja, ki mennyire kampányol. A megoldás véleménye szerint egy olyan lista lenne, ahol az emberek szavaznak pártra is, majd pedig sorrendet állíthatnak a jelöltekből.
Európa jövőjéről azt mondta
„Meg kell erősíteni az Európai Parlamentet a Tanáccsal és Bizottsággal szemben, mert ott vannak és dolgoznak az emberek küldöttjei”.
A Brexitről is elég markáns véleménye van: „Az angolok már tisztában vannak azzal, hogy mit veszítenek. Elfelejtették, hogy az Uniót ők is tudták befolyásolni, illetve a gazdasági veszteségekkel sem számoltak”. Ugyanakkor „nem 100 százalék a kilépésük, egy újabb referendumot tudnék elképzelni”. Azokat a vádakat pedig, miszerint a demokrácia megcsúfolása lenne még egy népszavazás, elutasította.
A globalizmus és a nemzetállamok „harcáról” beszélve kiemelte az előnyeit a globalizációnak. „Fontos, hogy globális kérdésekre globális választ adjunk”. Egy nagyobb struktúrában való részvétel biztonságot ad, Európában pedig a szubszidiaritás elvét kell megerősíteni és megvédeni.
Habsburg György (teljes nevén Paul Georg Maria Joseph Dominikus von Habsburg-Lothringen) Starnbergben született 1964-ben. Édesapja Habsburg Ottó korábbi osztrák trónörökös, nagyapja IV. Károly, az utolsó magyar király. Édesanyja Regina szász–meiningeni hercegnő (1925–2010), aki a szász–meiningeni uralkodóházból származott. 1995-ben ismerte meg egy bajorországi találkozó alkalmával a protestáns Eilika oldenburgi hercegnőt (1972), János Frigyes oldenburgi herceg leányát. A házaspár jelenleg is Magyarországon él három gyermekével, Habsburg Zsófiával (2001), Ildikóval (2002) és Károly Konstantinnal (2004).