2016.09.12. 08:00
Vendéglátás Pécsen: nem kell vadászni a retróra
Ahogy már megírtuk, lehet, hogy hamarosan lehúzza a rolót a Papucs Borozó. Ugyanakkor a retróhangulattól nem kell búcsút vennünk.
Nyilvánvalóan teljesen értelmetlen lenne abban bíznunk, hogy elkészíthető egy olyan összeállítás, amely az összes „klasszikus” pécsi presszót, kocsmát, vendéglőt, éttermet tartalmazza – a „klasszikus” szó ugyanis elsősorban a személyes élményekből táplálkozik, ennélfogva óhatatlanul is lemaradhat a listáról néhány olyan hely, amely másoknak fontos, és sztori-életrehívó. Cikkünkben tehát a teljesség igénye nélkül néztünk meg néhány helyet.
A régi kocsmák, presszók, szórakozóhelyek, helyek egy része erősen kötődik a fiatalokhoz, az egyetemistákhoz. Nem titok például, hogy bő másfél évtizeddel ezelőtt még bejárt útvonalai voltak a Szántó Kollégiumban lakóknak ahhoz, hogy eljussanak az akkor legnépszerűbb szórakozóhelyre, az azóta már legyalult Rákba. Ezen útvonal kezdőpontja a kollégium szomszédságában található Kuba volt – a hely most is megvan, de már csak hétvégén nyit ki, ennélfogva az egyetemista törzsközönség is eltűnt. Az említett útvonal másik fix pontja a Hangulat volt, a Petőfi utcában. Ez a presszó is működik még, a szocreál hangulat semmit sem kopott, de az is tény, hogy ma már sokkal inkább a környékbeliek ugranak be ide egy fröccsre vagy egy kávéra. (Bár jobban belegondolva olyannal, aki tényleg csak egy kávét akart volna inni, még nem találkoztunk...)
A népszerűségbeli halványodás persze máshol is tetten érhető, de vannak helyek, ahol a retro-fíling még mindig erős vonzerő. Legalábbis ezzel tudjuk elsősorban magyarázni, hogy a Kacsóh Pongrác utcában található Hangulat kinti tábláján miért feszít öles betűkkel, hogy „Kőbányai: 290 Ft”. Hasonló szellemiséget csíphetünk el egy kicsit följebb, a Corner Sörözőben: szinte biztos, hogy ide azért járnak a fiatalok (s nagyon sok külföldi), hogy belekóstoljanak egy kicsit a nyolcvanas évek legelejébe – amely, úgy fest, soha nem múlik el.
Miközben egyre több helyen arról olvasunk, hogy a megyeszékhelyen komoly gasztronómiai forradalom zajlik, nem kell nagyon kutakodni az olyan helyek után sem, ahol a régi ízeket kapjuk, s akkora a rántott hús, mint a történelematlaszban Nagy-Magyarország. Ugyan a Csillag már bezárt, s az egykori tanárképző alatti legendás hely, a Makári sem üzemel már (igaz, ennek helyén legalább egy új étterem van), a Flekken vagy éppen a belvárosi István Pince tartja a frontot, s ellenáll mindenféle újításnak, reformkonyhának.
Az említettek mellé nyugodtan odatehetjük a Szabadság úti Barna sörözőt is, amely viszont a hírek szerint idén decemberben lehúzza a rolót. Sok ismert ember megfordult itt, így például Bod Péter Ákos, a Nemzeti Bank korábbi elnöke is. A hely amúgy a mai napig népszerű – többek között azért, mert kutyával is be lehet menni. S ha már Szabadság út, zárjuk kalandozásunkat a Pici Büfével, amely a vonatra várók végső állomása volt, különösen, mert itt nagyon finom császármorzsát lehetett kapni. Ez a hely is bezárt, vagyis arculatot váltott, immár vegyesboltként működik – s talán van a mélyhűtőben fagyasztott császármorzsa.
Egy legendával kevesebb? Kérdéses a Papucs sorsa
Egy önkormányzati elõterjesztés szerint nem fogják meghosszabbítani a pécsiek körében (is) népszerû Papucs borozó év végén lejáró bérleti szerzõdését.
Még nem indult el a „romosodás”
Miközben a fővárosban immár külön iparágat fűzhetünk fel a romkocsmákra, s népszerűségük az egeket verdesi, külön turistajáratok indulnak ezek felfedezésére, addig Pécsett egyelőre ennek szinte nyomát sem látjuk – holott elvileg a célközönség itt is megvan, rengeteg a fiatal, pláne a (tehetős) külföldi.
Kivételek ugyan vannak (kis ráhagyással a Váradi Antal utcában található Csinos Presszó, illetve a Király utcai Cooltour Café lefedi ezt a kategóriát, nagy ráhagyással pedig a Káptalan utcában fellelhető Lompos Uszkár is), de összességében bajban lennénk, ha ezt a fajta „kocsmakultúrát” szeretnénk jobban megismertetni ide látogató ismerőseinkkel. A magyarázat persze lehet egészen kézenfekvő is: a megyeszékhelyen valószínűleg inkább lebontják az ilyen épületeket, s újat húznak fel a helyükön (jó esetben szintén szórakozóhelyet, rosszban valami egészen mást), mintsem átalakítanák azokat.