A legendás kamaraegyüttes 50 éves lenne

– Tíz éve volt a Mecsek Fúvósötös négy évtizedes pályafutásának búcsúkoncertje. Ilyen sikerekkel a hátuk mögött miért nem folytatták?

– Mert meghalt Szkladányi Péter, a fuvolásunk, és a kezdet kezdetén kikötöttük, nem lesznek tagcserék, s addig játszunk, amíg valaki el nem megy közülünk.

– Hogy kell elképzelni a virágkorukat?

– Mi 1964-ben indultunk, s negyven külföldi turnénk volt még a rendszerváltás előtt. Itthon pedig igen népszerűek voltak az irodalmi beszélgetésekkel összekapcsolt fellépéseink,Bálint András, Pécsi Ildikó, majd Sólyom Kati társaságában. Emellett karácsony előtt évről évre házi koncertet adtunk Martyn Ferencnek a saját műtermében. Arról nem beszélve, hogy külön a fúvósötösünknek írt zenét Takács Jenő, akit aztán kötelező volt mindig meglátogatni, ha átutaztunk Ausztrián.

– Mi fért bele koncertekből ebbe az aktív negyven évbe?

– Ezernél több hangverseny. Én pedig a zenének köszönhetően a fúvósötössel és a Pécsi Szimfonikus Zenekarral, valamint a családommal az „átkosban” beutaztam az egész világot. Könnyebb például azt megmondanom, hogy Európában hol nem jártam, mert csak két ilyen hely volt, Portugália és Törökország. Vagy például Pécs kapcsolatát a francia Dijon várossal mi indítottuk el 1967-ben.

– Nem orroltak meg az együttesre a rengeteg külföldi szereplés miatt?

– Többnyire mindig jött velünk egy-két „fontos” ember. Csupán egyszer háborogtak a pártvezetés részéről, amikor Ausztriában sétarepülésre is elvittek minket. Ez az „úri kicsapongás” kiverte a biztosítékot.

– Mi van most a nagy csapattal?

– Paláncz Tamás klarinétművész a PTE Művészeti Kar tanáraként még aktív, Várnagy Attila, a fagottosunk a Dél-Dunántúli Filharmónia vezetőjeként vonult pár éve nyugdíjba, Tolnay Gábor volt a kürtös, vele most is összejárok. Jómagam időnként még tárogatózom kiállításmegnyitókon, falunapokon. S egy ígéret szerint talán most november 11-én az 50. évfordulónkon összejövünk újra egy nyilvános beszélgetésre. De közös zenélés ebből már nemigen lesz, hiszen többen évek óta nem vették a kezükbe a hangszerüket.

Lánya viszi tovább a zenei örökséget

Deák Árpád 1939. október 12-én született a felvidéki Alsószeliben. A kitelepítéssel került Dunaszekcsőre 1947-ben. Kisiskolásként felvették a békés-tarhosi zeneiskolába, ahol Szokolay Sándor is tanított, és olyan iskolatársai voltak, mint Mező László, Csukás István és Sándor Pál. A Pécsi Zenegimnáziumban érettségizett, a Pécsi Zenetanárképzőn szerzett oboatanári diplomát 1963-ban. A Pécsi Szimfonikus Zenekarnak 1960-tól nyugdíjba vonulásáig, negyven éven át volt a tagja. A Mecsek Fúvósötös 1964–2003 között tevékenykedett. Felesége, Éva a POTE Biológiai Intézetéből ment nyugdíjba. Ildikó (42) lányuk a linzi Bruckner Zenekar szólófuvolása, Ágnes (37) a PTE ÁOK könyvtárában dolgozik, egy unokájuk van, Dani 5 esztendős.