2013.01.21. 11:59
Simon Wintermans szerint Pécs csiszolatlan gyémánt
Ne rakjunk ügyetlen, de politikai haverokat a fontos pozíciókra, hanem kizárólag független specialistákat - tanácsolja Simon Wintermans, Pécs legismertebb hollandja, aki szerint a pécsi bicikliút egy vicc, csak nincs kedve nevetni rajta.
A város legismertebb hollandja szerint Pécs nem használja eléggé saját intellektuális erejét. Simon Wintermansszal a belvárosban, egy kávé mellett beszélgettünk.
A Pécs jelenéről-jövőjéről szóló sorozatunk kapcsán olvasóink is elmondhatják véleményüket a www.pecs2030.afal.hu oldalon.
[caption id="" align="alignleft" width="334"]
„A pécsi bicikliút egy vicc, csak nincs kedvem nevetni rajta”
[/caption]
– Meglepődtünk volna, ha nem kerékpárral érkezik. Tán még haza is zavarjuk a bicikliért...
– Sokat nem kellett volna gyalogolnom, hiszen itt lakom a Mária utcában.
– Akkor gyaníthatóan a belvárost töviről hegyire ismeri. Kezdjük hát ezzel: elégedett vele?
– Alapvetően igen, nagyon hangulatos. Ha elindulok az ókeresztény sírkamráktól, és elsétálok a Zsolnay-negyedig, akkor rengeteg kivételes helyet hagyok el. A külföldi ismerőseimmel errefelé szívesen sétálunk.
– Hát de hogyhogy nem biciklire pattannak?
– Az teljesen reménytelen. A pécsi bicikliút egy vicc, csak nincs kedvem nevetni rajta. Ezzel is az történt, ami sok minden mással ebben a városban: nem használták a helyi tudást, amikor megtervezték. Biztos vagyok abban, hogy aki építette azt a 300 méter „bicikliutat” a Zsolnay-negyed felé, soha nem ült kerékpáron. Ha újra építenének, akkor én nagyon szívesen, ingyen adok 3-4 egyszerű tippet, és garantálom, jobb lesz a végeredmény. Csak soha nem hívnak fel... Ahogy az országra, úgy erre a városra is jellemző, hogy nem használja ki az intellektuális erejét: rengeteg okos és tehetséges ember van itt, ám nem jutnak megszólalási lehetőséghez. Pécs egy gyémánt – ám még mindig csiszolatlan.
– Tételezzük fel, hogy fordul a kocka, minden a helyére kerül, sőt, a városra szakad a nemzeti bank. Mi lenne az első, amit azonnal megcsinálna, ha tehetné?
– A pogányi reptér. Amíg ugyanis nem lehet repülővel megközelíteni a várost, nincs esély a kiugrásra.
– Amikor még épült, akkor az M6/M60-as autópályáról is ezt mondták…
– És bejött? Az M6-os olyan, mint a Kodály Központ: jó, hogy van – de nagyon rossz helyen van. Az, hogy a sztráda nem egyenesen jön Pécsre, óriás hátrány. Ráadásul ha tényleg kész lesz Horvátországig, akkor aki délről jön, száguld egyenesen Budapestig, aki meg északról, meg sem áll a horvátokig.
– Kanyarodjunk vissza a reptérhez!
– Krakkó példáját tudom felhozni. Hangulatos város, sok látnivalóval – és egy saját reptérrel. Nyugat-európai szempontból az vonzó Krakkóban, hogy ismeretlen, de szép és érdekes. Mivel ott már mindenki látta Rómát, Barcelonát és Bécset, szívesen kiugrik egy hosszú hétvégére a lengyel városba. Amit ott látnak, számukra romantikus, egzotikus, teljesen új. Kellemes meglepetés. Pécs is ilyen lenne, az tuti! A hosszú hétvégék városa.
– De akkor sincs egy olyan reptér, amely ontaná a turistákat. Hogyan lehetne mégis fejleszteni ezt a várost?
– A kisvárosiasságot kellene erősíteni. Azt érzem, hogy Pécs folyamatosan felfelé néz, és a nála sokkal nagyobb városokra akar hasonlítani. Pedig a „kis” ebben az esetben nem degradáló jelző. Az EKF is a nagyvárosiság felé lökte volna Pécset, és ez komoly kockázat volt. Egy sor, egyébként szép gigaberuházást láthattunk, amelyeknek eredményei a nyakunkon maradtak, és a terheiket nyögjük. Most, hogy már megvannak, működtetni kellene ezeket. Ehhez kellenek okos, kreatív, kulturált üzletemberek... Nem lesz könnyű, de drukkolok, hogy sikerüljön. Egy hibát ehhez mindenképpen el kell kerülni: ne rakjunk ügyetlen, de politikai haverokat a fontos pozíciókra, hanem kizárólag független specialistákat. Sajnos ezt Magyarországon az elmúlt 20 évben nem sikerült megtanulni.
Azt hitték, gyorsan „német város” lesz PécsbÕl
Simon Wintermans 1996 óta mondja magát pécsinek, de már elÕtte is járt a városban – legelÕször 1986-ban.– Stoppoltam egy barátommal, bejártuk fél Európát. Pécs kapcsán két dologra emlékszem: hogy az egész város valahogy olyan szürke volt, illetve hogy ekkor tanultam meg az elsÕ magyar szót. Egy autót akartunk bérelni, de mindenhonnan ugyanazt a választ kaptuk: „nincsen”!
Legközelebb öt év múlva tért vissza a baranyai megyeszékhelyre Simon Wintermans – ekkor tanárként érkezett az egyetemre.
– 1991-ben mindent áthatott a rendszerváltás friss levegÕje, mindenki bizakodott. Emlékszem, valaki azt mondta akkor nekem, figyeljem meg, hogy öt év múlva ez a város olyan lesz, mintha Németországban lenne, rend, tisztaság, gazdagság. Én már akkor is mondtam, hogy inkább tizenöt az az öt, de lehet, hogy harminc év lesz a vége. Emlékszem, hogy akkor azt kaptam vissza: „te kommunista vagy?!”
– Stoppoltam egy barátommal, bejártuk fél Európát. Pécs kapcsán két dologra emlékszem: hogy az egész város valahogy olyan szürke volt, illetve hogy ekkor tanultam meg az elsÕ magyar szót. Egy autót akartunk bérelni, de mindenhonnan ugyanazt a választ kaptuk: „nincsen”!
Legközelebb öt év múlva tért vissza a baranyai megyeszékhelyre Simon Wintermans – ekkor tanárként érkezett az egyetemre.
– 1991-ben mindent áthatott a rendszerváltás friss levegÕje, mindenki bizakodott. Emlékszem, valaki azt mondta akkor nekem, figyeljem meg, hogy öt év múlva ez a város olyan lesz, mintha Németországban lenne, rend, tisztaság, gazdagság. Én már akkor is mondtam, hogy inkább tizenöt az az öt, de lehet, hogy harminc év lesz a vége. Emlékszem, hogy akkor azt kaptam vissza: „te kommunista vagy?!” „A pécsi bicikliút egy vicc, csak nincs kedvem nevetni rajta” „A pécsi bicikliút egy vicc, csak nincs kedvem nevetni rajta” -->
