Újra jönnek, újra lopnak

Miután Matolcsy „Unortodox” György és kicsiny, ám nagyon lelkes csapata átdolgozta a világ leggyorsabban megbukott költségvetését (amely azelőtt pukkant ki, hogy a parlament egyáltalán elfogadta volna), kiderült, hogy a forradalmi Orbán-kabinet honnan és hogyan akarja előteremteni azokat a milliárdokat, amelyek a 2012-es büdzséből főként azért hiányoznak, mivel annak készítésekor a nemzetgazdasági tárca szakemberei 1,5 százalékos gazdasági növekedéssel és 268 forintos euróárfolyammal számoltak. Nos, mint Matolcsy sajtótájékoztatójából kiderült, a kormány zárolta a jövő évi teljes, mintegy 200 milliárdos országvédelmi tartalékot, és hasonló sorsra jutott 52 milliárd az egyes minisztériumok költségvetéséből is. Az előzetes kalkulációk szerint durván 20 milliárdot hoz a konyhára a dohány jövedéki adójának ismételt emelése, végül – de messze-messze nem utolsó sorban – 48 milliárd forint folyik be az államkasszába abból, hogy a kormány újra ellopja a magán-nyugdíjpénztárakban maradó emberek járulékait. Ismert, hogy a kabinet 2010 novemberétől egy 14 hónapos fizetési moratóriumot léptetett életbe, amelynek okán a járulékok az államkasszába kerültek. És bár az ígéret az volt, hogy a magánpénztáraknál maradók befizetései jövő év januárjától megint a magánkasszákban felhalmozott megtakarításokat gyarapítják (amelyek állítólag teljes biztonságban vannak, noha egy tolvaj ígéretét aligha szabad igazán komolyan venni), Orbánék gondoltak egyet, s úgy határoztak, hogy a 2012-es, a 2013-as, sőt, nagy valószínűséggel a további évekre szóló járulékbefizetéseket is einstandolják. Amely lenyúlás – és ehhez nem kell jósnak lenni – az alig több mint egy évtizedes múltra visszatekintő magán-nyugdíjpénztárak végét is jelenti.

Megjegyzem, itt a lopás minősített esetéről van szó, lévén nem elég, hogy a magán-nyugdíjpénztárakban maradók számláira azt a pénzt nem utalják vissza, amit 14 hónapon keresztül úgymond „kölcsön vettek” – jóllehet ezt annak idején igen határozottan megígérték –, de a további befizetéseiket is elveszik. És nincs is, akihez a megkárosítottak fordulhatnának, ugyanis az Alkotmánybíróság olyan példátlanul gyáván és sunyi módon viselkedett a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosítását érintő beadványok elbírálásával kapcsolatban (amiként az ismeretes, a taláros testület addig húzta a dolgot, hogy jövőre már kizárólag az érintettek kezdeményezhetik a törvény vizsgálatát, amit ráadásul elölről kell kezdeni), hogy e pillantban nem sok olyan ember van e hazában, aki igazán bízna a kormányzat által megfélemlített és nagyon erősen megnyirbált jogosítványokkal rendelkező szervezetben. No, és ha már a jogállamnál tartunk... Megmondaná nekem valaki, milyen jogbiztonság van abban az országban, ahol a hatalom egyik percről a másikra megfoszthatja a polgárait az őket megillető pénzektől? Elárulom: semmilyen. És egyáltalán: milyen alapon meri magát egy olyan csapat jobboldali, konzervatív pártnak nevezni, amely kicsit sem tiszteli a magántulajdont? Végül pedig: egy, a hatalmával folytonosan visszaélő, a jogállami normákat semmibe vevő, mindenki ellen hadat viselő és a saját polgárait kifosztó párt vajon miért csodálkozik azon, ha immár a fél világ fintorogva beszél róla...?