Most a bénulással vívja a maga meccsét Keszthelyi Zoltán, az egykori gólzsák

Az Árnyas utcában, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Korai Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály lakója volt hetekig Keszthelyi Zoltán, népszerűbb nevén „Keszeg”. Jó betegként viselkedett, végrehajtotta a gyógytornász minden utasítását. Tette ezt egy olyan kézilabdázó, aki régebben, ha jól ugrott fel a védőfal előtt átlövőként, akkor a rutinos szélső védő elindult a kezdőkör felé, mert sejtette, gól utáni középkezdés következik.

– Bocsánat a banális kérdésért, de hogy van?
– Jövő héten még nem leszek kezdő a csapatban - válaszolta kesernyés mosollyal a Carbonex-Komló NB I.-es együttesének szakosztályvezetője. A felelet megkönnyebbülést váltott ki. Szó sincs itt mély depresszióról. Győzött a sportolói erő, innen már csak idő kérdése a fokozatos javulás.

– Akadt előjele a helyzetnek?
– Hónapokkal korábban azt éreztem, zsibbadnak a lábujjaim, azt követően az alsó lábszáram. Megtudtam, hogy a gerincemben akadt egy csúnya meszesedés. Ezt követte a műtét, de kiderült, hosszú ideig nyomás alatt voltak az idegek, amik felszabadultak, ám nem akartak engedelmeskedni, a lábam nem mozgott, érzéketlenné vált.

– Kemény órák lehettek!
– A hangulatommal nem lehetett volna dicsekedni. De a szakemberek biztattak, hinnem kellett nekik, mert járni akartam ismét. Nap mint nap abban a hitben keltem fel, hogy érzem a pozitív változást. Járókerettel, illetve két mankóval, de elkezdtem sétálni. Nem számítottam gyorsnak, a folyosó vége elég távolinak tűnt, amíg eljutottam odáig.

– Haza indult, vagy csupán a büféig merészkedett el?
– Egyik sem. Igyekszem fegyelmezettséget mutatni, főleg a magam érdekében. Ha meglepődik, ám legyen, de az étkezéssel is elégedett voltam. Sokat feküdtem, kevés energiát pazaroltam el a sürgölődéssel. Pár szem kekszen kívül nem akadt hiányérzetem semmiben.

– Meddig marad a szakértő kezek között?
– Hétvégeken már hazajutottam, de visszavártak. Lassan szeretném elhagyni a klinika rehabilitációs részlegét. Gyógytornásza a klubnak is van, vele folytatom a megkezdett munkát. Megtörtént az egyeztetés, mindenki ismeri a feladatot, a célt. Azért azt megtudhattam, milyen az, ha valaki ápolásra szorul. Ezért mindenkinek nagyon hálás vagyok, aki foglalkozott velem a Rét utcai klinikán, illetve, itt, a „Honvédban”, ahol igyekeztek lábra állítani. De érdekel ez valakit?

– Mi ez a szerepcsere? Kérdésre váltott? Igenis fontos sokaknak, élükön a komlói drukkerhaddal, amelyiknek a tagjai nem felejthetik el egykori gólzsákjukat!
– Igen, tudom, mellettem vannak, a Szeged elleni meccs alatt is kinyilvánították és így mindjárt más. Sok száz fanatikus ellen nincs más dolgom, mint újra velük együtt tenni valamit a szeretett sportágunkért.