Katzirz miatt túlóráztak a sebészek – Ma is véd, de másként

Az idősebb korosztály tagjai még ma is emlékeznek rá, amikor egy-egy beívelés után tekintélyt parancsoló termetével (194 cm) elhagyta a kapuját. Soha nem kímélte magát, de az ellenfeleket sem. Ennek okán műtötték a könyökét, leszakadt bicepszizmát, ujját, orrát, bokáját, sípcsontját. Mégis, bármilyen sérülése is akadt, ha a következő meccs­re az orvosok, gyúrók „össze­drótozták”, akkor ott akart lenni a pályán.

– Részt vett az 1982-es spanyolországi világbajnokságon, azonban ott nem kapott lehetőséget, bár sokan önnek szavaztak bizalmat.

– Valóban, ott voltam a nemzeti együttesben, s bár a selejtezők során több mérkőzésen álltam a háló előtt, mégsem kaptam szerepet. Mészöly Kálmán kapitánynak döntenie kellett. Ő Mészáros Ferencre voksolt, ami fájt, de elfogadtam, hogy csak a kispad jutott nekem.

– Pedig a belgák ellen a hajrában bizonyosan kiütötte volna Czerniatynski lövését, 1–0-s magyar vezetésnél.

– Ugyan már! Lehet, hogy azt a labdát megfogtam volna, de előtte volt másik helyzet, amit Feri szépen hárított, s amire nincs garancia, hogy nekem sikerült volna. Utólag nem lehet lejátszani a mérkőzéseket! Megjegyezem, akkori vetélytársammal mind a mai napig kifejezetten jó a viszonyom. Létezik a kapussors kifejezés, ebből néha nekem is kijutott. Egy meccsen, egy csapatban, egyszerre csupán egyetlen kapus szerepelhet.

– De legalább világot láthatott, miközben azért címeres mezben védhetett is.

– A Himnuszt hallgatni hatalmas élmény volt minden találkozó előtt, de különösen a Wembley-stadionban, csapatkapitányként. Az utazásról meg annyit, valóban, olcsóbban, messzebb lehet eljutni válogatottként, mint magán­emberként. De turistaként azért többet láthattam volna, mondjuk Új-Zéland, Ausztrália, Argentína, a Holland Antillák vagy Észak-Amerika nevezetességeiből.

– Egyszer minden pályafutás befejeződik. Azt követően a volt kedvencek néha nehezen találják meg a helyüket a civil létben.

– Szerencsére tudatosan készültem a folytatásra. Tanultam, Pécsett jogi diplomát szereztem. Nagyon szeretem ezt a várost, s bár több lehetőségem lett volna távozni, mégis maradtam, mert minden ideköt.

– Büntetőügyekben is szokott eljárni. A helyi „zsiványok” tudják a telefonszámát?

– Nem tudom, kiket ért helyi zsiványok alatt, de azok közül, akik bajba kerülnek, okkal vagy ok nélkül, engem is megkeresnek. Ám akadnak ügyek, amiket nem vállalok, ilyenek az öregek, a nők, illetve a gyermekek ellen elkövetett erőszakos bűncselekményekben való védelem. Ezekben csak abban az esetben vállalok feladatot, ha tökéletesen biztos vagyok az ügyfelem ártatlanságában. Bár azért a munkám jelentős részét képezik a polgári esetek is.

– Az utóbbi években nem tűnt fel a futballal kapcsolatos rendezvényeken. Tervezi a visszatérést?

– Mindenképpen fontolgatom a dolgot, hiszen fiatalságom sok-sok emléke elevenedhetne meg az ilyen találkozókon. Rengeteg olyan emberrel lehetne összefutni, akikhez remek kapcsolat fűzött korábban, de egy idő után eltávolodtunk egymástól.

A Sporting Lisszabont is megjárta

Budapesten 1953-ban született dr. Katzirz Béla, de hamarosan, 1959-ben Pécsre került. Védett a PMSC-ben, volt NB II.-es bajnokcsapat tagja, Magyar Népköztársasági Kupában döntős. Profiként a Sporting Lisszabon kapujában állt, háromszor a bronzérmes csapat tagja lehetett. Több alkalommal szerepelt az olimpiai, valamint a B-válogatottban. A magyar nemzeti válogatottban 22-szer kapott szerepet. Jogi diplomával, ügyvédi szakvizsgával, valamint sportjogászi diplomával bír. Negyvenhét éve nős, két felnőtt gyermek apja, két unoka boldog nagypapája.