Jégkorcsolya, sporttörténelmi meccsek a libalegelőn – Így indult a Mohácsi Torna Egylet

Természeti adottságai lévén nem csoda, hogy Mohácson először a vizes sportágak számítottak úttörőnek: az 1869. február elsején megalakult Mohácsi Csónakázó Egylet az evezés és a vízi sportok támogatására jött létre, de nem sokáig működött.

Az első lépések

1886. februárjában szellőztették meg először a sajtóban, hogy Mohácson lépéseket tettek egy tornaegylet megalakítására, egy évvel később pedig már azt is tudni lehetett, hogy dr. Tauszik Emil ügyvéd kezdeményezésére egy vívásra és szabad testgyakorlatokra alapozó tornaegyletet alapíthatnak. Az egyesület végül 1888 őszén jött létre, amikor tizennyolc mohácsi ifjú gyűlt össze dr. Tauszik Emil meghívására a kaszinóban, ahol megegyeztek a Mohácsi Torna Egylet elnevezésében, s úgy döntöttek, hogy kezdetben csak két sportág, a torna és a vívás űzésére vállalkoznak.

Élet a csarnokban

Az edzéseket az új tornacsarnokban, az esti órákban, hetente háromszor tartották. A tagsági díj belépéskor minden rendes tag számára egy forint volt, később pedig havonta 40 krajcárt kellett fizetni. Ekkor dőlt el az is, hogy a sportolók egyenruhája – Mohács színeinek megfelelően – vörös ingből és fehér övből áll majd. Az első MTE jelvények 1895-ben jelentek meg, melyeket – szám szerint ötvenet – az egylet Beloda Adolf bécsi vésnöktől rendelt.

Kiemelt szervezőmunka

Az MTE megalakulása után nagy munka hárult a vezetőkre, mert csak egy tornacsarnokkal rendelkeztek, ezért sportpályát kellett építeni, sportfelszereléseket kellett beszerezni és az egyes osztályok élére vezetőket állítani, ez utóbbi akkor nem volt nagyon népszerű dolog. Nagy gondot jelentett az utazás is, hiszen Mohácsról vasúton csak Pécsre lehetett eljutni. A sportéletre is bénítóan hatott, hogy az egyébként rendszeresen gyakorló sportolók anyagiak hiányában még a könnyen megközelíthető versenyeken sem indulhattak.

Probléma volt az is, hogy az emberek nem kötött munkaidőben dolgoztak, hanem 12–16 órát naponta, így csak azok sportolhattak, akik saját maguk rendelkeztek az idejükkel. A folyamatos, stabil anyagi háttérhez és a város közönségével való kapcsolatának erősítése miatt az egyletnek időről időre jótékonysági sportbált kellett rendeznie.

Az MTE történelme során számos alkalommal nézett szembe helyi riválissal. Az 1920-ban megalakult Mohácsi Belvárosi Kaszinó Testvériség Sport Clubja (MKC) a Korona szállodában működött, s a régi kaszinó gazdag emberei pénzelték. A rivalizálás azonban nem tartott sokáig, 1926-ban, a mohácsi csata negyedik centenáriumán egybeolvasztották őket. Ebben az évben az MTE visszakapta régi nevét is, mivel időközben Mohácsi Levente Torna Egylet (MLTE) névre váltott. 1945-ben ismét városon belüli riválissal kellett szembenéznie az MTE-nek, a szociáldemokrata irányítású Barátság SE létrejöttének köszönhetően, amely három évvel később beolvadt az MTE-be. 1950-ben MSZTE, 154-ben Petőfi SE néven működött az egylet. Ebben az időben a Vörös Meteor jelentette a házi ellenfelet, amely asztalitenisz-, labdarúgó- és kerékpárszakosztályokat szervezett.

Egyezség született

Végül több mint tíz év viaskodás után megszületett az egyletek közti kompromisszum: a most már Bástya SE néven működő MTE keretébe adták az atlétikai, az evezős és a labdarúgó szakosztályokat, míg a Vörös Meteor az asztaliteniszezők, a női kosarasok és a sakkozók egylete lett. Az egyezség szerint osztozkodtak a pályákon és öltözőkön, valamint a felszerelésben.

1978-ban újra egyesült az MTE, méghozzá a Véméndi TSZ SE-vel MVTE néven. Az anyagi és személyi megerősödés különösen a labdarúgásban hozott látványos fejlődést. Olyannyira, hogy 1985-ben a labdarúgó-szakosztály már Mohácsi Új Barázda TSz SE néven önállósult, s elkezdődött a sportág mohácsi aranykora.