1 órája
András testvér, Taizé egyetlen magyar szerzetese Pécsen járt
A közelmúltban Pécsen járt, s tartott imaórát András testvér, aki a Franciaországban található Taizéi Közösség egyedüli magyar tagjaként látogatott haza. A meditatív, zenés imádságairól ismert Taizé évente több ezer, spirituális és közösségi élményre vágyó fiatalt fogad. Interjúnkban András testvér az ökumenikus szerzetesi központ életéről, személyes tapasztalatairól mesélt.
András testvér (Lengyel András) immár huszonegy éve, 2003 óta tagja a Taizében élő ökumenikus szerzetesi közösségnek, de alkalmanként visszatér hazájába egy-egy látogatás erejéig – így volt ez most is, Pécs mellett több hazai településen is megfordult.
Fotó: Marija Poklukar – Rien Boonstoppel / Forrás: Taizé Közösség – Taizé Facebook-oldala
- András testvér látogatása, a Taizéi Közösség bemutatása: Az interjú részletesen bemutatja az ökumenikus központ spirituális életét.
- A taizéi ima jellemzői: András testvér a közös imádság erejéről, a csendre és egyszerűségre épülő élményről mesél.
- A felekezeti különbségek áthidalása: Interjúnkban szó esik arról, hogyan érik el Taizében, hogy a közös keresztény identitásra helyezzék a hangsúlyt.
- A szerzetesi élet hétköznapjai: András testvér betekintést nyújt a Taizében élő szerzetesek napi rutinjába, amely az imádság, a közösségi élet és a fiatalok fogadása köré szerveződik.
– Minek köszönhetően került sor a pécsi látogatásra?
– A közösségünk tagjai rendszeresen látogatnak különböző országokba, köztük Magyarországra is, hogy jobban megismerjük azokat a fiatalokat és környezetüket, akik hozzánk érkeznek. Pécsen a programot a diákokkal tartott közös imaóra jelentette a belvárosi templomban. Örülök, hogy ezen kívül rövid baráti látogatást tehettem a Hittudományi Főiskolán és a püspökségen is.
– Annak idején miért pont a Taizéi Közösséghez csatlakozott?
– Esztergomban jártam ferences középiskolába, s miután végeztem, szerettem volna egy évet külföldön tölteni önkéntesként, így kerültem Taizébe. Ez az év nyitotta meg a világot előttem: találkoztam olyan fiatalokkal, akik sok tekintetben különböztek tőlem, akár kulturális vagy vallási szempontból. Később, Budapesten, egy taizéi találkozón újra megtapasztalhattam azt a légkört, amit Taizében is átéltem. Idővel rájöttem, hogy ez az imaforma és életmód – amely nyitott, mégis mélyen személyes – az, ahol el tudom képzelni az életem. Az egyszerűség és öröm vonzott, és úgy éreztem, enélkül nem tudnék teljes életet élni.
– Miben adhat különleges élményt a taizéi imádság?
– Amikor a taizéi imádságról beszélünk, fontos megértenünk a teljes kontextust, amely körülveszi. Taizében a jelenlévő fiatalok sokfélesége és a közösség élet különleges jelentőséggel bír.
Ez az imakeret ad lehetőséget arra, hogy nagyon különböző emberek – eltérő kulturális háttérrel, különböző korosztályokból, változatos egyházi és hitbéli kapcsolódásokkal – együtt lehessenek Isten előtt.
A taizéi imádság sajátossága, hogy az egyszerűségre és a csendre helyezi a hangsúlyt, ami teret ad a mélyebb belső elcsendesedésre és a szolidaritás kifejezésére is. Ez az imádság egyszerre nagyon személyes és mélyen közösségi élmény. Együtt vagyunk, és közben mindannyian megérintődünk a legbensőbb szinten is.
– A taizéi egy ökumenikus keresztény közösség. Hogy látja, feloldódnak itt a felekezeti különbségek?
– Nem a feloldódás szót használnám, mert ez sugallhatna valamiféle önfeladást. Itt a kulturális sokszínűség valamilyen módon felülírja a felekezeti különbségeket.
A mindennapi élet dolgaiban azt tapasztalom, a kulturális háttér nagyobb súlyt képvisel, mint az, hogy melyik felekezethez tartozunk. A lelki dimenziót nézve pedig úgy látom, a közös keresztény identitásunk olyan mélyebb összetartozást jelent, amely felülkerekedik a felekezeti különbségeken.
Az elmélyült hit lehetővé teszi, hogy egyesüljünk az alapvető közös értékekben és hitéletben.
– Hogy telik egy nap Taizében, a közösségben élő szerzetesként?
– A taizéi testvérek mindennapjai három fő pillérre épülnek: a közösségi életre, a fiatalok fogadására és a közösség fenntartására irányuló munkára. Évente körülbelül 50-60 ezer fiatal érkezik Taizébe a világ minden tájáról, akik számára szeretnénk inspiráló tapasztalatszerzést lehetővé tevő kereteketbiztosítani. A harmadik pillérünk a közösség önfenntartása; adományokat a magunk részére nem fogadunk el, így saját munkánk teszi lehetővé, hogy biztosítsuk mindennapi életünket.
A nap reggel 8:30-kor közös imával kezdődik, amely az egyik legfontosabb pont, mivel ilyenkor lelkileg ráhangolódunk a napra és a közös célokra. Ezután a nap tevékenységei többféle irányt vehetnek, attól függően, hogy a közösségi élet mely aspektusára helyezünk hangsúlyt. Lehet, hogy a fiatalok fogadásában segédkezünk, amely során bibliai bevezetőket tartunk, vagy egyszerűen csak ott vagyunk számukra, hogy meghallgassuk őket vagy válaszoljunk a kérdéseikre, és segítsük őket a belső úton. Máskor pedig a közösség fenntartásához szükséges feladatokat látjuk el: dolgozunk a műhelyekben vagy a gazdaságban, hogy biztosítsuk a közösség önállóságát. A déli ima fél egykor kezdődik, amit egy közös ebéd követ. Ez különleges, mert a közösség testvérei és a fiatalok is ilyenkor étkeznek, ami lehetőséget teremt a kötetlen beszélgetésre.
A délutáni időszak újabb közösségi vagy munkatevékenységgel folytatódik, attól függően, hogy az adott héten milyen feladatokat terveztünk. Időnként a fogadáson dolgozunk, máskor a közelgő találkozók előkészítésén – például az európai ifjúsági találkozó, amelyet idén Tallinnban tartunk. A fiatalok délutánonként bibliai bevezetőkön, kiscsoportos beszélgetéseken vesznek részt, vagy különféle gyakorlati feladatokban segítenek.
Délután öt órakor teázásra van lehetőség, ami választható műhelyfoglalkozásokkal folytatódik. Ezek a műhelyek sokféle témával foglalkoznak, mint például lelki vagy bibliai kérdésekkel, társadalmi igazságossággal vagy művészeti témákkal. A vacsora este hétkor kezdődik, amit az esti ima követ, ami után sokan a templomban folytatják a közös éneklést.
András Testvér Taizé egyetlen magyar származású szerzetese
Rákérdeztünk, milyen tapasztalatokat szerzett a közösség egyedüli magyar tagjaként.
– Hogyan éli meg, hogy Ön az egyedüli magyar szerzetes a közösségben?
– Nagyon sokat segít, hogy a közösségünk alapvetően nemzetközi. Ez a sokféleség teremt olyan nyitott és befogadó légkört, amelyben megtalálom a helyem. Ha egy egynyelvű közegben élnék, valószínűleg sokkal inkább különállónak érezném magam.
A mi közösségünk viszont nagyon sokszínű, itt testvéreim között ázsiai és afrikai szerzetesek is vannak, akik sokkal nagyobb utat tettek meg ahhoz, hogy ideérjenek és itt éljenek.
Így, bár magyarként egyedüli vagyok, nem érzem magam elszigetelve, hiszen mindannyian valamely kisebbség tagjaiként élünk a közösségben.
– Érezte az elmúlt huszonegy év alatt, hogy talán mégsem ez az út, amit járni akar? Mi segített átlendülni egy-egy elbizonytalanodáson?
– Nem voltak komoly kételyeim, de előfordultak időszakok, amikor új lendületre volt szükségem. Ilyenkor törekszem Istenre hagyatkozni, és emlékeztetni magam, miért köteleződtem el – többek között ez szokott erőt és irányt adni. Az elköteleződés természetéből adódóan magában hordoz egyfajta bizonytalanságot, hiszen mindannyiunk életében vannak olyan részek is, amikor elakadunk és spontán módon már nem választanánk azt, amiben elköteleződtünk. De ilyenkor pont maga az elköteleződés ténye lehet az egyik legfontosabb kapaszkodó, ami megtart, mert az független az aktuális érzelmeinktől.
Az elköteleződés magasabb szintű szabadságot jelent, mert lehetővé teszi számunkra, hogy azzá váljunk, amit olyankor választottunk és döntöttünk mellette, amikor adottak voltak a feltételek.
Az új lendületet pedig úgy igyekszem megtalálni, hogy visszatérek ahhoz, ami annak idején elindított ezen az úton. Eszembe idézem, hogy miért vágtam bele, hogy mi volt az, ami akkor olyan meggyőző és átható erejű volt. Erre nincs automatikus recept, de azt tudom, hogy ha újra és újra tudatosítom, miért köteleződtem el, és hálát adok azért, ahol most tartok, az rengeteg erőt ad.
– Várható-e, hogy születik magyar nyelvű taizéi ének?
– Magyar nyelvű, eredetileg Taizében írt énekek egyelőre nem születtek, ugyanakkor, szinte az összes taizéi ének gondosan le van fordítva magyarra, hogy a magyar résztvevők is átélhessék a szövegek mélységét. Ha továbbra is jönnek magyar fiatalok Taizébe – például a Dunántúlról! –, akkor előbb-utóbb biztosan lesz magyar nyelvre komponált ének is.
