Moravetz Levente: Táncolni kell, a zene majd megjön valahonnan

– Hogyan fordult a történelmi darabok felé?  

– 2004-ben az Agria játékok felkérésére rendeztem meg az „Egri csillagok” előadást, ami azóta is minden nyáron látható az egri várban. Ezen előadás sikerének köszönhető a többi történelmi mű, annak ellenére, hogy a következőre, a „Zrínyi 1566” bemutatójára 2009-ig várnom kellett. Ezt követte 2011-ben a Rákóczi-szabadságharcot feldolgozó „A Fejedelem”, majd ismét hosszú szünet következett.  E három produkció anyagi bázisának évről-évre történő előteremtése óriási terhet rótt ránk. Kevesen tudják, de ilyen nagyszabású előadás kiadásait jegybevételből fedezni lehetlen. Köszönőviszonyban sincsenek egymással. Pontosan nyolc évig nem is mertem belevágni ilyen nagyszabású történelmi mű létrehozásába.
 

– Mi adott mégis új ihletet?

– A magánéleti változás új lendületet hozott a szakmámban is. Feleségemnek, Andreának, sikerült meggyőznie Zorba igazáról: amikor Zorba táncolni hívja ifjú barátját, Basilt, az megkérdezi, hogy lehet táncolni zene nélkül? Zorba úgy felel, „táncolni kell, uram, a zene majd megjön valahonnan”. Andrea biztatására és az ő támogatásával hoztuk létre Orfűn a „Sárkányszív” című lovas musicalt 2019-ben, amely Nagy Lajos és Luxemburgi Zsigmond hatalomváltásának időszakáról szól. 2020-ban bemutattuk a „Csodaszarvas” című lovas rockoperát, amely a hun-magyar vérrokonságot idézi, valamint a „Volt egy seregünk” című zenés történelmi játékot, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházzal közösen.

– Hogy látja, e művek a magyar történelem iránti kíváncsiság felébresztését is segíthetik?

– Ha ez így van, annak nagyon örülök. Úgy látom, a magyar történelem során saját mi helyeztük magunkat más nemzetek alá. Tehát ezt a „kevesebbek vagyunk más nemzeteknél” tudatot csak mi tudjuk eltörölni. Mindenkit szívemre ölelek, aki ezért akár a legcsekélyebbet is megteszi. S ha ebben nekem is részem lehet, azt köszönöm annak a bizonyos „Véletlennek”.

– Mi az oka, hogy a történelmi musicalektől merőben eltérő témájú prózai vígjátékokat is ír és rendez?

– Ami a vígjátékokat illeti, az is a már említett „Véletlennek” tudható be. Még színművészeti főiskolás koromban kidolgoztam egy olyan színházi működési rendszert, amely ésszerű, gazdaságos és sikeres lehet. Bár többször pályáztam különböző színházak igazgatói posztjára, hogy az elméletet a gyakorlatba is átültethessem, nem kaptam bizalmat. Végül úgy gondoltam, hogy megalapítom a saját színházamat. Igaz, ezt megelőzte az, hogy 2004-től a kassai Thália Színházban, melynek művészeti vezetője voltam, sikerült megvalósítani e koncepciót: a Thália Színház már az első évadban Szlovákia második leglátogatottabb színháza lett. Tehát bebizonyosodott, hogy az elmélet működik a gyakorlatban is. Ezért is hoztam létre a magánszínházat. És hogy miért vígjátékok? Szeretem, ha a nézők nevetnek, ha előadás közben félretehetik gondjaikat. Jóleső tapasztalat, hogy sokan többször is eljönnek megnézni ugyanazt az előadást. Nem tehetek róla, szeretem a nézőket! 

– Honnan van ennyi ötlete, energiája? Mi motiválja?

– Honnan van ennyi ötletem? Azt én is szeretném tudni. Remélem, hogy az ötleteim is a már említett  „Véletlentől” érkeznek. Egyesek szerint fordítva vagyok bekötve. Ami másnak egy hullám-csobogás, az nekem beszélgetés a part és a víz között. És rendszerint humoros beszélgetés. Sokkal több ötletem van, mint amennyit meg tudok valósítani. Az energiát is a „Véletlen” küldi. Valahányszor a feladás foglalkoztat, mindig történik valami „véletlenül”, ami/aki kiveszi kezemből a megadás fehér zászlaját. 

És hogy mi motivál? Achel rabbi írta: „Nem attól félek, hogy ha meghalok, Isten számon kéri rajtam, hogy miért nem lettem Mózes, hanem, hogy miért nem lettem Achel rabbi”. Voltam év színésze, év rendezője, több drámaíró pályázat első helyezettje. Sőt, minden olyan drámaíró versenyen, amelyre pályázatot adtam be, és amely valóban titkos jeligés volt, győztesnek hirdettek ki. Valamint egy magánszínházat vezetek, ami ha nem is anyagi, de mindenképpen erkölcsi siker. Ennyi tehetséget kaptam, ezzel a végén el kell számolni. Azt hiszem, van mi motiváljon.

– A Pécsi Harmadik Színház tulajdonosa. Hogyan reflektál munkásságának e területére?

– Csalódtam volna, ha ez nem kerül szóba, hiszen mindig az a hír, ha a postás harapja meg a kutyát. Röviden összefoglalva, amikor a várostól megvettem a Pécsi Harmadik Színházat, ezzel megmentettem a Pécsi Nemzeti Színházba való beolvasztástól, ami egyet jelentett volna a Pécsi Harmadik Színház teljes megszűnésével.

Művészemberként nem engedhettem meg, hogy megszűnjön egy ilyen művész színház. Ugyanakkor most, hogy a régi ügyvezető igazgató saját kérésére távozott, én kapom a pofonokat. A színház épületét városi támogatással korszerűsítjük, élére László Csaba színművészt kértem fel, akivel hosszú évek óta munkakapcsolatban vagyok, s akivel hajlandó vagyok végigmenni a sivatagon úgy, hogy nála legyen a kulacs.

– Tervez újabb könyvet kiadni?

– 2008-ban jelent meg az „Argos, Rigó, meg a többiek” című novelláskötet. Tíz napig vezette a hazai sikerlistát, nagyhírű írók könyveit is megelőzve. Többször megígértem a folytatását, amit a Covid ideje alatt lényegében meg is írtam. Kiadható. Tervezett címe: „IV. Argos, Doni meg a többiek”. Bármennyire hihetetlen, nincs rá időm, hogy a megjelentetéssel foglalkozzam, így még egy kis kitartást kérek az olvasóktól.

– Korábban azt nyilatkozta, 11 évesen döntötte el, színész lesz. Minden álma megvalósult, ahogy elképzelte?  

– Megvalósult, amire vágytam, de szerencsére nem vagyok elégedett. Az elégedettség a továbbhaladás gyilkosa. A fiatal generációknak egy Benjamin Franklinnek tulajdonított gondolatot ajánlanék a figyelmébe: „Határozd el, hogy ezt, vagy azt megteszed, és tedd meg, amit elhatároztál”!

– Min munkálkodik jelenleg?

– Ősszel kezdem a Hevesi Sándor Színházban rendezni a már említett „Sárkányszív” című történelmi-családi musical kőszínházi változatát, melynek zeneszerzője Szolnoki Péter barátom. Majd szintén Zalaegerszegen, szintén saját történelmi darabomat mutatjuk be, a „Márvány likőr” címűt, amely Deák Ferenc életének utolsó szakaszát tárja a nézők elé. Ezt követi a „Gyertyafénykeringő” zenés vígjáték, mely Pécsen és Fóton kerül bemutatásra. Tervben szerepel Ördögh Szilveszter: Koponyák hegye című kisregényének színpadi adaptációja, valamint az egri Gárdonyi Géza Színházban az „Anconai szerelmesek” rendezése.

– Szeptember 14-én ismét játsszák a „Zrínyi 1566” rockmusicalt Szigetváron. Sikerült előteremteni a szükséges anyagi fedezetet?

– Valamivel több, mint 50 százalékát sikerült lefedni a kiadásoknak. Most várunk pályázataink pozitív elbírálására, régi és új támogatóink visszajelzésére.

– Így vág bele egy ekkora produkcióba?

– „Táncolni kell, uram, a zene majd megjön valahonnan”!

– Augusztus 17-én ünnepli 67. születésnapját...  

– És Andreával a házassági évfordulónkat. Ezt a napot – legalább ezt az egyet – mindig valahol pihenéssel töltjük.

– Akkor önnek kerek a világ?
–  Inkább azt mondanám, hogy gömbölyű. A gömb, a legtökéletesebb forma. Ellenáll minden külső behatásnak, mert a felületén egyenletesen szétoszlik minden feszültség. Én megtaláltam a hiányzó félgömbömet. Így gömbölyű…