Elegánsan könnyed, rendkívül színes csúcshangversenyt kapott a közönség

Persze van ennek hátulütője, mert a tökéletes akusztika révén nemcsak a szépség, de a hamis hangok, a hibák is felerősödnek. Szerencsére a két Kossuth-díjas művészünk, Balázs János zongorajátéka és Miklósa Erika éneke esetében nem volt ilyen gond, annál is inkább, mert mindkét művész arról is híres, hogy rendkívül ügyelnek a fellépéseik profi színvonalára (ugyanakkor hallottam már itt énekelni olyan rockert, akinek a melléfogásai miatt egy életre csalódtam a muzsikájában).

Erősen kezdett a páros, közkedvelt operaáriák szóltak az első blokkban Gounod-tól, Delibes-től, Verditől, és a gyönyörűen csengő dalok közt mindvégig elhelyezett Balázs János egy különleges zongoradarabot is – elsőként például egy hazánkban igen ritkán hallható mexikói dallamot, a maga átiratában. Verdi Traviátájából pedig egyveleg szerűen három ária is elhangzott, ügyes zongoraátkötésekkel, és még ügyesebb énekbelépésekkel.

Jól mutatott a színpadon a két művész, Miklósa Erika pink ruhája piros átmentekkel például arra is rámutatott, hogy ezen az esten semmi sem egyértelműen kontúros, mondhatni „fehér vagy fekete”.

No és az összekötő szövegek is felcsigázták a hallgatóság érdeklődését, mert sztorikat kaptunk a művészekről, a zeneszerzőkről, a szerzeményekről egyaránt. Például Verdi-Liszt Rigoletto-parafrázisának játéka után kiderült, neves zongoraművészünk ezt az opera szerzőjének egy nappal a Rigoletto bemutatója után rögtönözte. Liszt VI. magyar rapszódiája kapcsán pedig kiderült, hogy Cziffra György (a róla elnevezett fesztivál keretében járja ez a műsor az országot, és már száznál többször adta elő eddig a páros) lemezre játszotta Párizsban mind a 19 magyar rapszódiát. Ez volt a legsikeresebb albuma, több mint egymillióan vásárolták meg, s ilyen példányszámot elérni akkoriban (1974) csak Elvis Presleynek sikerült.

Ez a koncert tehát Cziffra György nevében a kávéházi minőségi zenélésnek igyekszik emléket állítani. 

Az első rész ennek szellemében az arisztokrata körök udvari zenélését idézte meg, majd jött egy klub hangulatú folytatás Gershwin jazzes szerzeményeivel, többek közt a Summertime-val a Porgy és Bessből. Aztán a falusi élet elevenedett meg Kodály gyűjtötte népdalok formájában, majd előkerült az operett is, Szilvia belépője a Csárdáskirálynőből. Szóval hallhattunk egy igen erős magyaros blokkot több műfajból, minőségi tolmácsolásban. Megtudtuk azt is, hogy Miklósa Erika imádja Pécs mediterrán jellegét, és hamarosan állandó vendég lesz városunkban, a PTE Művészeti Karán, a posztgraduális mesterképzés egyik tanáraként. Balázs János pedig úgy fogalmazott, soha nem fogja elfelejteni, hogy 16 esztendősen itt indult a pályája, amikor a Palatinus Bartók termében megnyerte a Liszt Ferenc zongoraversenyt, és ez meghatározónak bizonyult teljes pályafutására.

A közönség kapott ezután még tangót Piazzolától, elhangzott egy Edith Piaf sanzon, valamint az Ave Mária is. Egy olyan hangverseny hangjaival és képeivel távozhatott a nagyérdemű, mely bizonyosan ott szerepel majd az esztendő pécsi top öt koncertje közt.

Zongopera - Cziffra Fesztivál

Kodály Központ, május 8.